<p>Heilig Gábor és Eszményi Viktória fia, Tamás is zenész lett, de nem követte a szülők jól bevált, könnyedebb zenei stílusát, leginkább a dzsessz felé orientálódik.</p>
Heilig Tamás neve jól cseng a hazai könnyűzenei körökben. Sokáig ezt elsősorban híres szüleinek köszönhette, de ma már saját jogon is kivívta a zenésztársadalom elismerését: különböző dzsesszformációk mellett olyan zenekarban is játszik, mint a Punnany Massif.
A Heilig házaspár szerelmének gyümölcse már gyerekként imádta a zenét, és minden stílusra vevő volt. Szívesen hallgatta a harmincas évek nagyjainak számait, imádta a szvinget, a rock and rollt, sőt titkon még a szülei dalait is feltette a lemezjátszóra.
– Mondhatnák sokan, szerencsés a gyerek, hiszen zenészcsaládba született, ott nőtt fel, neki természetes volt a művészvilág, és a szülei segítették az előmenetelét – mondta az apa. – Nos, ez majdnem így is volt, de soha nem erőltettem a zenét, nem próbáltam kiverni belőle a világhírt, mint annak idején Michael Jacksonnal tette az apja. Tamás tehetséges volt és eltökélt. Végigjárta a lépcsőfokokat, szenvedés és kínlódás árán lett jó zenész, kiváló basszusgitáros. Kőbányán, Póka Egonnál tanult, majd ugyanott mestervizsgát is tett.
Tamás egyébként sosem volt nyomulós típus, talán ezért is lett belőle basszusgitáros. Viszont nagyon szeret részt vállalni a csapatmunkában, a közös alkotásban. Már elhiszi, hogy basszusgitár és dob nélkül – lehet bármilyen a szólógitáros vagy az énekes – a zenekar nem működik.
– Életemben csak egyszer adtam neki útravalót – teszi hozzá Heilig Gábor. – Valami olyasmit mondtam neki, hogy csináljon mindent egészen másként, mint én, akkor biztosan sikeres lesz. Megfogadta a tanácsot.
Szakítópróba volt a lemezkészítés
Egykor, amikor még külön utakon járt Eszményi Viktória és Heilig Gábor, egymás munkáját soha nem minősítették. Később már együtt koptatták a világot jelentő deszkákat, közösen készítették lemezeiket, nos, akkor már nemegyszer hangos szóváltás kísérte a közös munkájukat.
– A lemezkészítés veszélyes foglalatosság – mesélte a férj. – Bizony, jó néhányszor közel kerültünk a végleges szakításhoz, már-már a válóperen gondolkodtunk. Aztán amikor elkészült a korong, vége lett a felvételeknek, jött a kibékülés, újra szerelmesek lettünk egymásba. Így megy ez a mai napig is.
