Harmincegy színház telt meg látogatókkal a Színházak Éjszakáján. Eszenyi Enikő a főiskolai éveire emlékezett, míg Béres Ilona arról mesélt, hogy milyen különleges ajánlatot kapott.
A Magyar Színházban Fodor Tamás, valamint a Kossuth- és Jászai-díjas Béres Ilona egy interaktív beszélgetésen vett részt. A még 76 évesen is ragyogó Béres a közönségnek elárulta, nemrégiben egy furcsa – de pályáján nem ritka – szereppel kereste fel őt egy színház.
– Nem mondom melyik színház volt, de nagyon jót mulattam rajta. Felhívott egy rendező, hogy a következő bemutatójában elvállalnék-e egy férfiszerepet. Volt már így, játszottam férfiszerepet, nem is egyszer. Végiggondoltam, hogy a korosztályom férfi színészei nagyon is fogyatkoznak, akik még aktívak, azok folyamatosan játszanak. Ezért is lehet, hogy a rendezőnek éppen én jutottam az eszébe. Miattam egy tejesen polgári színdarabban egy férfiszerepet nővé szabtak, de mégsem tudtak rábeszélni. A Székek főszerepe a Magyar Színházban boldoggá tesz és nem keresem a további kihívásokat – mondta a publikum előtt Béres, aki a Borsnak azt is elárulta, október 11-én élete első önálló CD-je is megjelenik, Mi még címmel, amelyen verseket mond.
Még mindig érezhető az eltéphetetlen, szoros kapocs, ami annak idején Eszenyi Enikőt volt férjéhez, a tizenegy éve elhunyt Kaszás Attilához kötötte. A Vígszínház igazgatója arról beszélt, hogy annak idején főiskolai tanáruk, Kapás Dezső segítette őket hozzá, hogy lakáshoz jussanak a fővárosban. Az igazgató, valamint a színészek, többek között Schell Judit, Marozsán Erika, Hegedűs D. Géza, Gálffi László főiskolai tanáraikra, Kapás Dezsőre és Horvai Istvánra emlékeztek.
– Mivel Attila szlovákiai magyar volt, én meg vidéki, nem kaphattunk lakást. Le kellett adni az igénylést, de csak úgy lehetett, ha állandó bejelentett budapesti lakhelyünk van. A tanárunk, Kapás Dezső otthonába lettünk bejelentve – mondta Eszenyi Enikő.
A Színházak Éjszakája programsorozat egyik legkülönlegesebb eseményeként a hazai börtönszínjátszás legjobbjai debütáltak a ferencvárosi Pinceszínházban. A tököli intézetek színjátszói majdnem teljesen süket és vak földikutyaként léptek a színpadra. A bonyodalmak a legifjabb családtag, Rómeó születésével kezdődtek. Az új jövevény már megszületésekor pánikot keltett a családban, mivel a többi földikutyától eltérően hosszú füllel látta meg a napvilágot. Az apja legszívesebben kitagadta volna, Rómeó azonban kiállta valamennyi megpróbáltatást, majd szépen lassan sikerült felfedeznie különleges képességeit, amelyeknek köszönhetően végül a biztos haláltól is megmentette családjának nem kis részét.