Mindig kiegyensúlyozott, fegyelmezett, profi. Négyszer meg is kapta a televíziós újságíróktól a legjobb műsorvezető díját. De mindennek ára van. Ezúttal arról az állandó küzdelemről mesélt, ahogy összeegyezteti a magánéletét a munkával.
Miért adta le a Séfek Séfét?
Ez nem az én döntésem volt. Imádtam, de nem csinálhatok két gasztroműsort. Azóta szívembe zártam Nyíri Szását és Mizsei Jánost, az új séfeket. Már egy másik műsort forgatok, amiről még nem beszélhetek, de egy folyosón öltöztünk a Séfek Séfe brigáddal, Wolf Andrissal, Krausz Gáborral és Vomberg Fricivel. Jóban vagyunk azóta is, néha átmentem hozzájuk bandázni, kávézni. Claudiánál jó kezekben lesz a műsor, nekem más feladatot szántak a főnökeim, de nem bánom.
Más a MasterChef VIP?
Műsorvezetőként teljesen. Borzasztóan élveztem, mert megtanultam főzni, amit a Séfek Séfében nem. Ott nem láttam, mit csinálnak, nem lehettem bent. A MasterChefben végig láttam a séfekkel együtt, hogy főznek a hírességek. Két és fél hónapon keresztül masszívan kaptam az oktatást. Ott állt mellettem a két séf, és egy nap százszor végighallgattam, hogy ezzel a hússal mit kell, azzal mit kell csinálni. Ezt a sütőbe, azt nem, a szószba ez kellett volna, és így tovább. Intenzív tanulás volt, amiért nem tudok elég hálás lenni.
Használja ezt a tudást?
Rengeteg dolgot át tudtam ültetni a gyakorlatba, igen. Azóta a férjemnek is egészen gourmet kajákat készítek, amitől teljesen odáig van. Két és fél hónapig alig látott, de azt mondja, megérte. Szerinte eddig sem főztem rosszul, de ez galaxisokkal odébb van.
Emlékszem, a Séfekben főzött, és két kést kapott, vagyis továbbjutott.
Igen, de akkor még „felrobbantottam” a konyhát. Most már ilyen kis butaságokat nem követnék el. Sokszor kaptunk konyhai eszközöket ajándékba, amiket szétosztogattam. Az egyiket épp most kértem vissza az apósomtól, mert végre tudom rendesen használni.
A tanultakból mire a legbüszkébb?
Arra, hogy már nem csak recept alapján főzök. Elmegyek a boltba vagy a piacra, látom, mi szép, mi friss, és tudom, abból mit készítek. Elindul a fantáziám, nem görcsösen pró-bálom összeszedni a hozzávalókat. Legutóbb három kis csoffadt szilvából is sikerült egy olyan csatnit csinálni egy kis hagymával, ezzel-azzal a kacsa mellé, hogy be sem volt tervezve. Ez hatalmas szabadság a konyhában. Megtanultam az alapanyagokat kezelni, mi hogyan viselkedik, nem azt nézem, miből hány deka kell. Az görcsösebb, ez örömfőzés. A rizottómra különösen büszke vagyok. Nem könnyű elkészíteni, de szerintem egész jól csinálom. Szigorú vagyok magammal, mert imádom. Boldogság, hogy otthon is ehetek jót, nem csak étteremben.
Névjegy
Mórahalmon nő fel, de a gimnáziumot Szegeden végzi, ott kezd tévézni is, majd az RTL-nél lesz gyakornok. Folyamatosan játszik a mórahalmi amatőr színjátszótársulatban az édesanyjával.
2014 óta a TV2 munkatársa. Négy év alatt közel tíz nagyszabású produkció műsorvezetője lesz.
2010-ben megy férjhez másodszor, ezúttal Nánási Pál fotóművészhez.
2013. májusában megszületik a kislánya, Mici, majd a következő év augusztusában Vencel.
Legutóbb mivel készítette?
Tegnap este céklás rizottót csináltam a kacsához. Tessék, itt a csuklómon ez a két kis égésnyom attól lett, hogy óvatlanul tettem be a mellet a sütőbe. Büszkén viselem. Alig várom, hogy a séfuraknak eldicsekedjek a harci sérüléseimmel.
Mit szóltak a gyerekek a rozé kacsamellhez céklás rizottóval?
Természetesen meg sem kóstolták. Nekik pluszban főzök. Tudok a kedvükre tenni, de az nem a konyhaművészet csúcsa. Velük nem kísérletezem, biztosra megyek. Az a lényeg, hogy egyenek, ezért olyat készítek, amit szeretnek. Volt tegnap gombakrémleves is. Mici nagy lelkesen segített a konyhában, egész este hagymát darabolt a kis műanyag nyuszis késével. Ma reggel hozzábújtam az ágyban, és a gyereknek tiszta hagymaszagú volt a keze. Annyira nevettem. Mutass még egy ötévest, akinek full hagymaszagú a keze!
A levest megette?
Mesélte, hogy az óvodában szokott lenni gombaleves, és ő azt nem hogy szereti, de imádja. Mondom, ez fantasztikus, Micikém, végre anya gombaleveséből is fogsz enni. De az oviban nem krémleves van. Az enyémre ránézett, és annyit mondott: á, anya, ez nem olyan, mint az oviban, és bele sem nyalt.
A férje, Nánási Pali szokott főzni?
Vettünk egy kis mobilkemencét, annak ő a felelőse. Ami abban sül, azt felügyeli a pizzától a húsokig. Nem enged közel ehhez az ötszáz fokra felfűthető kemencéhez. Imádja! Amúgy otthon nem főz, nem kezd el darabolni, őt ez nem érdekli.
Ezzel a műsorral el is telt a nyár?
El. Forgattunk egy másikat is, aminek most lett vége, és szerdán kezdtem egy újat.
Sokat nélkülözhette a családja.
Én is sokat nélkülöztem őket. Különösen a MasterChef alatt, az intenzív két és fél hónap volt. Akadtak kemény pontok, amikor a lelkiismeret-furdalás keveredett a fáradtsággal. Tényleg nagyon keveset láttam őket. Igazán az viselt meg, hogy hajnalban annyit tudtam tenni, hogy kikészítettem a gyerekek ruháit. Ez volt a gondoskodás, amit a családomnak adhattam. Este pont ott kapcsolódtam vissza, amikor már nem csak a szép része jön. Tudod, a hagyd abba, tedd el a játékot, megyünk aludni, pakolj el. Ahonnan őrmesternek is kell lenni. Anyaként sem a legszebb része. Ha napközben kapsz sok szép, lelket feltöltő dolgot, ami miatt imádsz anyának lenni, az szuper. De amikor két és fél hónapon keresztül nagyjából csak őrmester vagyok, ezt kapják belőlem a gyerekek, és én is ezt kaptam az anyaságból, az néhányszor okozott nehéz pillanatokat. Aztán ez persze visszabillen. A két és fél hónap alatt azért voltak néhány napos szünetek, ezek alatt igyekeztünk bepótolni mindent.
Pótolják az elmaradt nyaralást?
Pár éve már az a mottóm, hogy nyáron minek menjünk el itthonról? Jó Magyarországon lenni, szép az idő, csodálatos helyek vannak, jók a programok. Több értelmét látom télen elutazni a melegbe. Erre rendezkedtünk be. Van egy nyaralót a Balatonon, amit felújítgattunk. Idén végre elkészült. Mondhatnám, pech, hogy éppen most, amikor alig tudtunk ott lenni a forgatások miatt. De ha ez a nyaraló sincs, akkor tényleg semmi sincs. Oda érdemes volt egy-egy napokra is lemenni. Élveztem, hogy üzembiztosan ott volt minden hétvégén. Pakoltunk, és már indultunk is.
Nem látszik, hogy ilyen kemény időszakon van túl.
Nem panaszkodom, jó, hogy van mit csinálnom. Ez tényleg nem panasz, csak az én kis állandó küzdelmem, a magánélet összeegyeztetése a melóval. Mindig ez van.
Sírt is?
Amikor elfáradtam? Igen. Vannak pillanatok, amikor úgy érzed, rád omlik a rendszer, de aztán kijön a feszültség. Hál isten túl sok okom nem volt a sírásra, azt leszámítva, hogy néha lelkiismeret-furdalásom volt, és hiányzott a családom. Tudom, hogy én is hiányoztam, de inkább ők nekem. Nekik jó dolguk volt, remekül elvoltak apukával, a nagyszülőkkel. Szép nyaruk volt. Az enyém sem volt rossz, csak dolgos.
