<p>Amilyen remek kapus volt, legalább annyi váratlan fordulat történt Szentmihályi Antal pályafutása során. A 79 éves korábbi válogatott focista például agyrázkódással védett a világbajnokságon.</p>
Nyolc magyar bajnoki címe közül kettőt a Vasassal, majd 1965-től további hatot az Újpesti Dózsával szerzett. De miért fordított hátat Angyalföldnek?
Mert nem tetszett több játékos sportszerűtlen életmódja. Csakhogy esetemben az MSZMP erősebb volt a Dózsa háttérhatalmaként ismert Belügyminisztériumnál, ezért egy évre eltiltottak – mondta a 31-szeres válogatott Szentmihályi.
Marakodásuk valahol érthető, elvégre az 1964-es tokiói olimpia bajnoka volt.
A japán fővárosban eleinte Gelei József védett, de ujjsérülést szenvedett, ezért a Jugoszlávia elleni 6-5-ös – az maga volt a rémálom –, majd az Egyiptommal vívott 6-0-ás elődöntőben, végül a Csehszlovákia felett aratott 2-1-es „aranymeccsen” én következtem. Mindössze a kolostori fegyelem nem tetszett – csak edzettünk, készültünk, igaz, aranyérem volt a jutalmunk. Az első helyért annyi prémium járt, hogy egy negyedrésznyi Trabantra befizethettem volna...
Önről azt híresztelték, hogy Grosics Gyula méltó utóda lesz.
Sokat tanultam tőle, magabiztos kifutásaival iskolát teremtett. 1961. december 9-én, a dél-amerikai túrán debütáltam, nem túl emlékezetesen, hiszen Chilétől 5-1-re kikaptunk. Nem voltunk frissek, ugyanis a túraszervezők elfelejtettek szállót foglalni, így az első éjszakát Santiagóban az utcán töltöttük. Hajnalban a csomagomon feküdve egy autó hangos dudálására ébredtem, a sofőr bereflektorozott a szemembe.
Az 1966-os angliai vb-n a Portugália elleni csoportmeccsen járt pórul, a 3-1-es vereséget követően önt két gólért kárhoztatták.
Aminek az volt az oka, hogy a bemelegítésnél fejjel nekiestem Rákosi Gyula derekának. Agyrázkódás… Mivel nem volt idő arra, hogy átírják Geleire a kezdőkapus nevét, ezért szédelegve játszottam. Szerencsére később a brazilokat és a bolgárokat megvertük, és továbbjutottunk. A szovjetektől azért kaptunk ki a negyeddöntőben 2-1-re, mert szakvezetésünk a győztes csapaton ne változtass elvet alkalmazva a sérült Mészöly Kálmánt és Szepesi Gusztávot is játszatta...
Aztán 1969 decemberében jött a Csehszlovákia elleni marseille-i 4-1-es vereség.
Utóbb azzal vádoltak, hogy az esti világításban nem láttam jól azon a világbajnoki pótselejtezőn, amelynek tétje az 1970-es mexikói részvétel volt. Tévedés! A szemem később károsodott, Kuvaitban edzősködve nem viseltem napszemüveget, és az éles fény, a sivatagi homok megtette hatását. Az igazság az, hogy korábban, a dánok elleni idegenbeli selejtezőn Sós Károly kapitány belehajszolt bennünket a 3-2-es vereségbe. Később a másik, prágai selejtezőn 3-1-es vezetésünknél képes volt irritálóan rossz cseréivel 3-3-ra hozni a találkozót. Aztán következett Marseille... Ő az oka annak, hogy lemaradtunk a döntőről, és akkor halt meg a magyar futball.
