<p>Napsütés, pálmafák, forróság – hogyan lesz decemberben nyár? Úgy, hogy december 18-án felcsendül a csikidam az Arénában. A 35 éves jubileumi R-Go-koncert kapcsán Szikora Robival beszélgettünk.</p>
Feleségével, Zsuzsikával egy környéken nőttek fel, nagyon közel laktak egymáshoz.
– A suli felé mindig előttem ment egy gyönyörű, pici lány. Olyan élő szempárt életemben nem láttam. Néztem, ahogy futkározott az iskolaudvaron, nem tudtam levenni róla a szemem. Jóval később, ‘72-ben a haverokkal fociztunk az utcán, ő jött a boltból egy zacskó tejjel. Kérdeztük, nincs-e kedve beállni a kapuba, mert kevesen vagyunk. Beállt. Ő tizenöt volt, én tizennyolc. Zsuzsikám látta, hogy gyönyörű csajok járnak hozzám, rajongó nagylányok. Féltékeny volt, de soha nem mondta. Nekem viszont pont az ő érintetlensége kellett, éreztem, hogy szeretni akarom.
– Meg is írtam: „Fényes hajú, ugye még nem érintett fiú?” A két utca közt volt egy kis fa, oda egy kő alá tettünk mindig levelet. Amikor jöttem haza éjjel koncertről, elolvastam, és válaszoltam. Ő felvette, amikor ment reggel iskolába. Így leveleztünk, míg pár év múlva elhívtam egy koncertünkre. Ő azt füllentette a szüleinek, hogy a műjégre megy. Karácsony lett, felakasztottam az ajándékaimat a kerítésre. A papája meglátott, behívott. 1975-ben, amikor huszonkét éves lettem, elvettem Zsuzsikát.
– Soha nem volt hűtlen a feleségéhez?
– Nem.
– A hite miatt?
– Nem. Meg sem fordult a fejemben. 1988-ban írtam egy lemezt, az a címe: Monogám vagyok. Nincs szebb, nincs jobb asszony a feleségemnél. Ő a társam, a barátom, az üzlettársam, a szerelmem. Az oltár előtt a Jóistennek ígértem meg, hogy holtomiglan-holtáiglan. Istent csalnám meg, és azt nem teszem meg.
