Tizenhat éve hagyta magára szerelmét a legnépszerűbb magyar humorista. Az asszony viszont nem engedi el, ápolja emlékét, most éppen egy könyv megjelenésében segédkezett.
Forrás: MTI
Ma mutatják be a Várkert Bazárban a Hofi megmondja című könyvet, amiben Hofi Géza halhatatlan mondatai olvashatók. Ilyen kötet, amiben a kabaré nagymesterének szövegeit adják ki, még sosem volt.
– Eddig láttad, hallottad, most már olvashatod is – magyarázza Hofi Ildikó. – Ez egy olyan könyv, amit simán vihetsz magaddal, felütöd, és már kacagsz. Mindig örülök, ha Gézát látom, hallom. Sosem voltam kerékkötője annak, hogy kiadják a szövegeit. Eddig is volt, aki próbálkozott, de végül feladta. Aztán felkeresett Király Levente, hogy szeretné leírni azt, ami Hofi fejében megszületett és előadott. Mi műsort kell ehhez megnézni. Ezt most írásban olvasod. Eszméletlen jó.
– Azt hittem, nem állja meg a helyét, mert ezekhez a poénokhoz kell Géza. De megállja, mert úgy szerkesztette meg tematikusan, hogy az nagyszerű. Géza úgy szerepelt színpadon, hogy nem írta le a szöveget. De most, amit eddig hallottunk tőle színházban, rádióban, televízióban vagy DVD-n van, annak a szövege bekerült a könyvbe. Amikor olvasod, hozzád csapódnak a poénok. Borzasztó jó könyv. Kívánom, hogy nagy sikere legyen.
Ildikó nem engedi el a férjét, nem rendezi át a lakást, rendszeresen jár hozzá a temetőbe. Talán éppen ezért ez a könyv nem tépett fel sebeket, nem kavarta fel, nem szomorította el.
– Soha nem pityergek. Nekem Géza maga az örömforrás. Nevetek és simogatom – meséli Ildikó. – Nekem Gézáról mindig csak a gyönyörű mosolya, az izzó barna szeme jut eszembe, amivel ha rám nézett, teli volt szeretettel. Nem is jut eszembe szomorúság, bánat, pedig volt szemműtét, kórház, ez, az. Bejárja a gondolatom a szobákat, ahol ott volt Géza, és csak a mosolyát látom.
– Valamiből mindig poént csinált. Nem tudtam úgy vétkezni, hogy a komoly arcát lássam, csak mosolygott rám. Például utálom a kupakokat feltekerni, ezért ő sok mindent magára borított. Amikor csavarta vissza a kupakot, megkérdeztem tőle: játszol? Csak annyit válaszolt: ühüm. Ebből tudtam, hogy dühös. Hiába nincs, nekem Géza akkor is betölti az életemet. Vele annyira finom volt, annyi szeretetet adott, hogy az örökre elég.
A könyv borítójára a szerző választotta Hofi svájci sapkás fotóját. – Először visítoztam, de aztán rájöttem, minek akadékoskodni? Nekem, a feleségnek Géza nem svájci sapkás, de valóban ez a kép fejezi ki, hogy az hétköznapi emberekhez szólt.
– Király Levente olyan hálás nekem, valahol még a nevemet is megemlíti. Mikor találkoztunk, mondtam neki, nem is értem, Hofinak hálálkodjon. De hogy keresztbe tehettem volna, ehelyett az első perctől segítettem. Hát nem sokat. Volt egy-két javaslatom, de ennyi. Én csak élvezem a végeredményt. Tetszik a lelkesedése, hogy nem adta fel, jött a kézirattal, beavatott.
