Egyenként megsiratta a MasterChef Junior versenyzőit a műsor háziasszonya, az ország legismertebb gasztrobloggere, Mautner Zsófi, aki réges-rég megbarátkozott teltkarcsú alakjával, és csodálattal tekint a filigrán alkatú kollégáira.
Kitől tanult főzni?
Az alföldi, kunmadarasi nagyszülői részről a falusi konyha rejtelmeit sajátítottam el, a budapesti nagymamámtól pedig minden mást. De apukám is fantasztikusan főz, a vasárnapi családi ebédeket ma is ő készíti.
Hatévesen fánkot sütött, amikor a legtöbb gyerek még babázik. Ez nem szokványos.
Szerintem jó, ha egy kisgyereket bevonnak a konyhába. Kóstol, babrál, és automatikusan megszereti ezt a közeget. A testvéremmel már egész piciként sárgarépát pucoltunk a húsleveshez, hidegtálakat készítettünk. Hatévesen pedig már sütöttünk, főztünk. De sosem volt ez számomra kényszer vagy munka.
Hatévesen már sütött, főzött
„Olyan tettvágy égett bennem, ami túlnőtt rajtam, és lépnem kellett”
Mikor jött rá, hogy nemcsak szeret főzni, de tehetsége is van hozzá?
Őszintén megmondom, szerintem a főzés nem akkora művészet, és nem is olyan misztikus dolog, mint amilyennek képzelik. A tapasztalattal és a rutinnal van összefüggésben. És ha az embernek kétszer, háromszor sikerélménye van, önbizalmat nyer, és mer utána saját szájízre alakítani és ötletelni is.
Tizenéves korára ezek szerint már rutinosnak számított a konyhában. Hogy lett mégis diplomata?
A szüleim diplomaták voltak, és adta magát a helyzet. Nagyon szerettem a munkámat, de New Yorkban valami megváltozott. Rengeteget tanultam, fejlődtem odakinn, faltam a szakácskönyveket, legyen az francia, olasz, görög. Szakácskurzusokra jártam, és már olyan tettvágy égett bennem, ami túlnőtt rajtam, és lépnem kellett. Úgy éreztem, meg kell osztanom az élményeimet, tapasztalataimat másokkal is, így kezdődött a blogolás, ami belesodort ebbe a hivatásba.
Olyannyira, hogy a MasterChef Junior idei évadát ön vezeti. Milyen volt a gyerekekkel együtt dolgozni?
Nagyon megszerettem őket, és meg is könnyeztem, amikor egyenként búcsút kellett venni tőlük. Fantasztikus volt végignézni, ahogy szívják magukba a tudást, amit rögtön hasznosítanak is, és hogy mennyire őszinték, és mekkora erővel vetették bele magukat ebbe a versenybe. Mintha egy jó tündér aranyporral szórta volna meg ezt az egészet.
Meglepően sok volt a kisfiú köztük.
Igen, én is azt gondolnám, hogy inkább a kislányok főznek, de lehet, így az első szériában a kisfiúk bátrabbak voltak. Biztos az apukáktól látják, hiszen most már a férfiak körében is egyre divatosabb a főzés.
Volt olyan, akiben a jövő nagy reménységét látta?
Mindannyian felkészültek és ügyesek voltak, de természetesen azért különböző szinteken mozogtak. Pár játékosnál már biztosan láttam, hogy ebbe az irányba fog menni, és a főzésben találja meg a hivatását.
Ez a szakma viszont a kilóknak is kedvez. Zavarta ez valaha?
Egyrészt leborulok azok előtt a gasztronómiával foglalkozó szakemberek előtt, akik vékonyak tudnak maradni. Persze vasfegyelemmel kordában lehet tartani a formánkat, és úgy is lenne a helyes, de számomra ez egy triplaszaltós mutatvánnyal lenne egyenlő. Másrészről úgy érzem, rendben vagyok magammal, és a kilók ellenére mindig igyekszem nőiesen, csinosan öltözködni.
Az ízek világában élve az egészséges életmód mennyire tud jelen lenni?
Engem abszolút érdekel, és a hétköznapokban az egészségesen étkezésre és életvitelre törekszem. Sportolok, sok zöldséget és kevés húst eszem, szóval nem hagy érintetlenül a jelenség, viszont nem ez határozza meg az életemet.
