Edzeni jár, diplomázik, fellép itthon és külföldön, mindent megtesz, hogy úgy éljen, mint a látók. De ezzel nem csak a jó, a rossz is együtt jár, pont úgy bántják, mint az épek egymást.
Forrás: Bors
Utolsó évét tölti az egyetemen, a diplomamunkáját írja arról, hogy milyen esélyük van a munkaerőpiacon a fogyatékkal élőknek. Közben fellépésekre jár, és mivel abból pont a vizsgaidőszakban lesz a legtöbb, az alig látó Agárdi Szilvinek komoly fejtörést okoz, hogyan sakkozzon az idejével. Amiről viszont sosem mond le, az a sport.
– Már egyedül edzek, megtanultam a gyakorlatokat – meséli. – Másik terembe járok, elköltöztem. Jobb is így, mert úgy éreztem, ott féltékenyek rám, és ez fájt. Mire féltékenyek, a szememre? Mivel nem látok, erősen megélem azt, hogy milyen a levegő körülöttem. A látók egymás szemébe néznek, én a köszönéséből tudom, hogyan állnak hozzám. Nekem ennyi elég.
Meglepő ezt hallani egy olyan lánytól, akinél kedvesebb, nyitottabb teremtés kevés van.
– Nekem hiányzik a vizualitás, ezért a belső értékekre koncentrálok. A látók is ezen igyekeznek, de őket elviszi a sok vizuális inger. Az arcmimikából vonnak le következtetéseket, nekem a hang a lélek tükre. Figyelem, ahogy veszi a levegőt, beszél, hangsúlyoz, ez sokat elárul. Az új teremben nincs edzőm, egyszer kértem meg valakit, hogy mutassa meg a gépeket. Úgy döntöttem, önálló leszek. Persze kedvesek velem, ha valamit rosszul csinálok, azonnal jönnek segíteni.
Szilvi gyönyörű nagylánnyá cseperedett a Voice óta, lehetne párkapcsolata, de ebben nincs szerencséje. – Természetesen azt is várom, hogy szívből és önzetlenül szeressenek, és én is szerethessek.
Sokan írnak a közösségi oldalon, hogy találkozzunk, de azt nem tartom szerencsésnek. Nagyobb biztonságban érzem magam szűk társaságban. Többször éreztem már, hogy a szemkontaktus hiánya nehezítette az egymásra találást. Az egyetemen nem lettek barátaim, sok csalódás ért, egyre zárkózottabb lettem. Mindig törekszem az önállóságra.
A legtöbb fiú csak mutatja, hogy elég érett. Érzem, zavarja őket, hogy nem látok, de amikor rákérdezek, nem mondják meg. Sminkelek, igyekszem csinosan öltözni, de a szememen nem tudok változtatni. Amit terveztem az életem során, az megvan, jó felé haladok. Csodálatos családom van, de egy társ hiányzik. Huszonhárom éves vagyok, valaki azt mondta, megy az idő. Szerintem viszont most jött el!
Szerencsére Szilvinek nincs sok alkalma a szomorúságra, szuper programok várnak rá. Hamarosan újra Chicagóba utazik Kárászy Szilvia zongoraművésszel, és fellép a Nemzeti Színházban, a Jobb velünk a világ címmel rendezett gálaesten is.
