Forrás: Bánkúti Sándor
Különös, egy kicsit hátborzongató élményéről mesélt a Borsnak a tavaly ősszel elhunyt Aradszky László özvegye. Éva máig küzd azért, hogy megpróbáljon valahogy imádott férje nélkül létezni. Erre hirtelen megjelent a semmiből egy látó asszony, aki azt állítja, férje mindenhová kíséri.
– Az emberek megismernek, nagyon helyesek, kedvesek mindenhol. Sokan odajönnek és átölelnek azzal, hogy Laci helyett ölelnek engem – mondta a Borsnak Aradszky Éva.
– A trolin történt egy furcsa dolog velem. Megszólított egy nagyon jó megjelenésű hölgy. Azt kérdezte, „maga, ugye az Aradszky László felesége?” Mondtam neki, hogy igen. Nagyon sokan megismernek. Láthatta az arcomon a bánatot, mert azt mondta, ne legyen szomorú, mert itt van magával. Annyit mondott még, hogy ő egy látó asszony. Annyira meglepődtem, hogy válaszolni sem tudtam neki, szorongatni kezdte a torkomat a sírás. Nem tudott többet mondani, mert le kellett szállnia, de nem is baj – mesélte el a különös történetet Éva, aki hozzátette, hogy otthon is érzi férje jelenlétét.
– A lakás tele van a fényképeivel, mindig veszek friss virágot, leteszem a fotói elé, gyertyát gyújtok neki. Eddig nagy kín volt látni a tévében, de most már nem annyira fájdalmas. Jó tudni, hogy Laci a tévéfelvételeken is megmarad az utókornak. Az október, november a halottak napja miatt nagyon nehéz volt, amikor tehettem, elbújtam, itthon maradtam.
Éva mostanában kezdi elfogadni a tényt, hogy semmi nem lesz úgy, mint régen.
– Sok napot úgy éltem át, mintha egy rossz álom lenne. Hiába múlt el egy év, vártam mindennap, hogy hazajön. Annak viszont nagyon örülök, hogy a barátok mellettem vannak. Segítségükkel elfogadtam a tényt, hogy egyedül is kell léteznem. Egy héten háromszor eljárok tornázni. Mindenki nagyon sokat segít, a fiam, az unokák. Mindennap itt van nálam valaki. Megpróbálok visszaszokni a régi életbe. De elég nehéz elfogadni, hogy már nem lesz olyan az életem, mint régen volt.
