<p>A világ minden pontján rajonganak a 66 éves szubrettért, aki egy igazi boldogságbonbon. Ami nem azt jelenti, hogy az élete csak móka és kacagás.</p>
Pihenős időszakban van?
Nem éppen. Tegnap a Macskadémonban játszottam, ma a Bunburyben, aztán utazunk egy hétre Dubajba a színházzal, ahol A víg özvegyet játsszuk német nyelven. Ott még nem jártam, Katarban voltam, ami talán hasonló hozzá.
Nem akarta elrabolni egy gazdag sejk?
Nem. (Kacag)
Pedig biztos voltak gazdag kérői.
Voltak, persze. De én kitartóan, hosszú távon vagyok szerelmes, nem úgy, hogy fellángolok, aztán kis idő múlva jön a következő. Nem múlik el hamar, éppen azért, mert mindig van alapja, nem hirtelen jön.
Emlékszem, amikor elvált a férjétől, utána is sokáig együtt maradtak.
Nagyon sokáig voltunk együtt. Most pont nálam ebédelt a lányom, Kriszti, és itt volt Miklós is, a volt férjem.
Az igaz, hogy volt egy lengyel grófnő nagymamája?
Bárónő volt. Sajnos nem ismertem, sőt apucikám sem, mert nagyon korán meghaltak a nagyszüleim tüdőbajban. Apukám négyévesen árva maradt. Ráadásul négyen voltak testvérek. A keresztmama nevelte fel őket, meg mindenfelé ki voltak adva, gondozottak lettek. Apukám Kunszentmártonban volt egy családnál gyerekkorában.
Ehhez képest az ön gyerekkora egészen más volt.
Csodálatos volt. Apukán fantasztikus, intelligens, nagy tudású, olvasott ember volt, aki ezeket a dolgokat meg is osztotta velem. Anyucikám pedig egy földre szállt angyalka volt, a megtestesült szépség, jóság.
Azért lett ön is angyalka.
Hol angyalka, hol ördög, mikor milyen a szituáció. Kos vagyok, harcos típus.
Izgalmas lehetett színházban felnőni.
Nagy hatással volt rám, az biztos. Már egészen pici koromban, három-négyévesen kívülről tudtam az operákat. Ott ültem a próbákon, betéve tudtam mindent. Mint a mesék folytatása, nekem olyan volt, hiszen a színház felnőtteknek szóló mese. Genetikusan rá voltam hangolva. (Nevet)
Sosem akarták más irányba terelni?
Nem, de adtak szakmát a kezembe. Közgazdasági technikumba írattak az öcsémmel, mert sosem lehet tudni, kinek, hogy sikerül a pályája. Nyilván a szüleim tudták, mi újság, nem akarták, hogy boldogtalan legyek. Sok összetevője van a pályánknak. A tehetség sokat számít, de kell bőven szerencse, rátermettség, empatikus készség, a kritika elviselése, szorgalom. Egy pillanat alatt félrevihetnek, felemelnek, aztán eldobnak. Ezért gondolták, legyen egy szakma a kezemben, de soha nem tiltottak. Nem is tudtak, ebben éltem, itthon is énekeltem, táncoltam, nem volt mese.
A testvérével mi lett?
Öcsém maradt a kereskedelemben. Az exhibicionizmusom elrettentette, pedig jó kiállású, szép hangú, humoros férfi, de a magamutogatási kényszer hiányzott belőle. Jóban vagyunk, ma is jönnek megnézni a Bunburyben. Joviális, igazi higgadt ember, aki olyan szépen, normálisan éli az életét.
Visszatérve a nagyihoz, járt Lengyelországban?
Nem, de apukámék voltak. Azt hiszem, Kutinak hívják azt a helyet, ami hol Oroszországhoz, hol Lengyelországhoz, hol Ukrajnához tartozott. Most víztározó van a helyén, a házat nem lehetett megtalálni. Antoniewicz Gertrúd volt a nagymama. Emiatt én is Gertrúd vagyok. Oszvald Marika Gertrúd. Nem vagyok ezoterikus, de néztem a név jelentését. Az Oszvald is valami uralkodó istenség, a Gertrúd is. Így kell írni, megnéztem a családfát.
Van?
Az unokaöcsém, a testvérem nagyfia egyik születésnapomra megcsináltatta. Kinyomoztatta. 1660-ig ment vissza, Oszvald Zakariásig.
Így utólag mit szólt, amikor a Szenzációs Négyesben való szereplése miatt kritizálták?
Meg sem érintett az acsarkodós kritika, hogy egy Kossuth-díjas hogy engedheti ezt meg magának. Igenis megengedheti! Megmaradtam gyereknek, imádok játszani, és ez show-műsor. Élvezem a játék szenvedélyét, más nem érdekel.
Az egyik hóna alatt a Kossuth-díj, a másik alatt egy bárónő, azt csinál, amit akar.
Dehogyis! Nem vagyok elszállva, teljesen normálisan élem az életem. Várom a tavaszt, kint voltam Gödöllőn, és a pincében is kialakítottam egy szobát, ha többen jönnek, ott is tudjanak aludni. Ha hazajöttem Dubajból, megyek erdélyi turnéra, készülök egy új bemutatóra, a Menyasszonytáncba állok be, azzal megyünk Izraelbe. De kényelmesen vagyok, a koromnak megfelelően, nem játszom mindennap. Külföldön mérettetik meg az ember, ahol nem ismerik. Ha ott is sikere van, akkor bizonyosságot nyer, hogy még érdemes csinálnia. Itthon van előéleted, szeretnek, de ez a pillanat művészete, kell a visszajelzés, hogy még játszhatok ennyi idősen is.
El tudja képzelni, hogy valaha abbahagyja?
Mindent el tudok képzelni, bármi adódhat. Jön egy betegség, nem hívnak többet, benne van a pakliban. Mindig úgy fogadom el az életem, ahogy van, amit ad a sorsom. A színház egy része az életemnek, millió tennivalóm van. Mondhatni, a színpadon pihenem ki magam. Unatkozni egy percem sincs.
A család, a háztartás, mindig kitalálok valamit. Kertészkedem, varrok, kézimunkázom, ott a macska, a halak, minden, ami körülvesz. A tenni vágyás, az alkotás, a kreativitás éltet. A nap huszonnégy órája nagyon kevés.
Névjegy
Született: 1952. április 12., Budapest.
Kossuth- és Jászai-díjas színésznő, Érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Édesanyja, Halasi Marika népszerű szubrett, édesapja, Oszvald Gyula az egyik legnagyszerűbb bonviván. Már négyévesen színpadon állt a Bánk bánban. Ötszörös toronyugró ifjúsági bajnok volt. A Széchenyi István Közgazdasági Technikumban érettségizett, majd a Színművészetin diplomázott. Mindössze 150 centi magas, ezért nem lehetett primadonna.
Mindig jókedvű, ami szerintem nem azt jelenti, hogy gondtalan az élete, sőt.
Engem is utolértek azok a dolgok, amik bárki mást. Szülők elvesztése, kórházazás éveken keresztül, szenvedés, válás, fájdalom, gond a gyerekekkel, probléma a színházban. De mindenki maga irányítja az életét. Kétségbeesés helyett arra gondoltam, hogy tudok ebből kilábalni. Tenni tudok, egészséges vagyok, van kezem, lábam, fejem. Ez annyira lefoglalt, hogy mire feleszméltem, rendben volt minden. Amin tudok, segítek, amin nem, azon felesleges rágódni. Például apucikámmal annyira egyek voltunk, hogy az őrület. Amikor meghalt, tudtam, hogy nagyon haragudna, ha belerokkannék. Nem úgy nevelt. Ezen nem lehetett változtatni. A hiúság, a féltékenység, ezek az emberi rossz tulajdonságok, rá kellett jöjjek, csak nekem okoznak fájdalmat, ezért kiirtottam magamból. Mindig a célra koncentrálok. Ez intelligencia kérdése, de a neveltetésem is rávilágított.
Azt mondják, nagy szerencse kell, hogy jó helyre szüless. Önnek volt.
Így van! Fantasztikus családba születtem, hálás is vagyok. Erre sem képes mindenki. Nem szabad azt gondolni, hogy nekem ez jár. Hálásnak kell lenni a jóért, amit a sors adott.
