Forrás: Dombóvári Tamás
Alig van termelő, aki bele merne vágni gesztenyefák telepítésébe, pedig alattuk szeret megteremni még az értékes szarvasgomba is. Évente csupán 4–500 tonna termést szednek le a magyar szelídgesztenyéből, holott még a legnagyobb európai termelők, például a portugálok is örvendve mosolyognak, ha nagymarosi fajtából készült gesztenyepürét kóstolnak.
Itthon egyfajta nosztalgia a gesztenye, pedig régen alapélelmiszer volt: a háború idején „akkora volt a szegénység, hogy a kenyérhez gesztenyelisztet kevertek”. Manapság leginkább a cukrászdinasztiák hiányolják a gesztenyét, hiszen számtalan finomságot lehet készíteni belőle. Ilyen nagy cukrászcsaládból származik Liptai Claudia férje is, aki a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal fajtabírálatán kapott újra ihletet.
– Nagyapám személyesen járt le Ágfalvára gesztenyéért, a napi munka után indult a pucolás, főzés, passzírozás, de az évek alatt addig csökkent a termés, hogy ma már nem éri meg gesztenyemasszát készíteni. Viszont érdemes újra elgondolkodni a gesztenyén, mint alapanyagon. Engem most, a fagyiszezon előtt ez arra inspirált, hogy meggyel, naranccsal, csokival, vagy akár fügével gondoljak egy gesztenyefagyira – mondta a Borsnak Pataki Ádám.