<p>Kevesen tudják, hogy sámán szertartás szerint, vérükkel fűszerezett bort kortyolva szentesítette kapcsolatát Ambrus Attila és párja. Különleges szövetségükre most Anna világra jötte ütötte a végső pecsétet.</p>
Élete dédelgetett álma vált valóra Ambrus Attilának, amikor kedd délután, egy fővárosi kórház szülészeti osztályán világra jött a kislánya, Anna. Az újdonsült apuka úgy érzi, gyermekük érkezésével még erősebb lett a kötelék közte és a felesége között, számukra ugyanis a vér jelképezi az igazi összetartozást. A Bors még aznap elérte a Viszkis néven elhíresült egykori bankrablót, aki boldogan újságolta lapunknak, hogy az apás szülésen maga vágta el a köldökzsinórt, másnap pedig úton a kórház felé, ugyanilyen izgalommal beszélt az érzéseiről.
– Még mindig nem hiszem el, hogy ez megtörtént velem. Annyira lüktet a fejem, olyan hatalmas élmény számomra, hogy nagyon komolyan elfáradtam. Egyszerűen nem tudom szavakba önteni, milyen volt, amikor először a karomba vettem a kislányomat – mesélte elérzékenyülve a keramikus, aki sok év után először ejtett könnyeket. – Nem vagyok sírós fajta, úgy harminc évvel ezelőtt könnyeztem talán egyszer. Most viszont, be kell valljam, elérzékenyültem. A szülőszobában még nem, de amikor kimentem és megláttam az anyósomat…
Az újdonsült kispapa mérhetetlenül büszke a feleségére és a kislányára, aki lombikbébiprogram segítségével fogant, 55 centivel és három kilóval jött világra. Réka, míg mellette üvöltve vajúdtak a kismamák, hang nélkül hozta világra a kis Annát, akinek még az orvosok is a csodájára járnak, olyan kivételesen szép baba.
De nem csak szépsége, neve miatt is különleges a kicsi, mivel az anyukája és apukája is az Ambrus vezetéknevet viseli. A keramikus apasági nyilatkozata után azonban az apukája erdélyi vezetéknevével anyakönyvezték. Mindez azért érdekes, mert a két Ambrus a magyar jogszabályok szerint hivatalosan nem házaspár, így az anyukája nevét kapta volna a baba.
– Nem hagyományos módon, hanem vérszerződéssel kötöttünk házasságot Rékával, ősmagyar sámán szertartás keretében. Tűvel megszúrtuk egymás ujját, és egy-egy csepp vért engedtünk a borba, amit aztán megittunk. A kislányunk újabb, nagyon komoly vérkötelék köztünk, vele minden a helyére került.
A nagy ünneplés még várat magára, a baba körüli sok teendő közepette ugyanis még koccintani sem volt ideje kislánya érkezésére a boldog apukának.
– Egyelőre semmi időm, még egy feles sem fért bele, de persze ami késik, nem múlik. Lesz tejfakasztó, meg névadó ünnepség is – tudtuk meg Attilától, aki nem fogja titkolni bankrabló múltját a gyermeke előtt.
– Tartok a reakciójától, hiszen ha bármi rosszat csinál, nyilván a szememre vethetné majd, hogy én milyen jogcímen osztom az észt. De mindent elmesélek majd neki, amint olyan korban lesz, hogy megérti. Azt gondolom, ha szeretem, és jól szeretem, igyekezve példát mutatni neki, nem lesz probléma az előéletem miatt. A jövendőbelijei pedig jobb, ha tudják, hogy a sörétes ott lesz a sarokban, mert életcélom lesz megvédeni és vigyázni rá – nevette el magát. – Nem, nem leszek harcias apuka, és nem ítélkezem majd senki felett. Én is kaptam egy esélyt az apósoméktól, a barátaimtól, szóval tőlem egy exbankrabló is jöhet majd a lányomért, adok neki egy lehetőséget.
