Sokszor hazaviszi a munkát, de emiatt nem neheztel a férje Dióssy Klárira. A Duna Televízió műsorvezetője úgy érzi, egyensúlyba kerültek az életében a fontos szerepek, és ebben ötéves kisfia apjának is komoly szerepe van.
Három éve, hogy beült a Ridikül műsorvezetői székébe. Hogyan értékeli ezt az időszakot?
Megszenvedtem az elejét, de megpróbáltam magamat adni. Ráadásul akkoriban másfél éves volt a kisfiam, Máté, és lassan kezdődött a közösségbe szoktatása. Intenzív hónapokat éltünk meg. Egyébként mire megkaptam a műsort, már volt egy kiforrott műsorvezetői stílusom, és remélem, hogy a nézők is elfogadtak, sok a pozitív visszajelzés. Engem mindegyik vendég érdekel, igyekszem empatikus, kedves, érdeklődő lenni, és beletanultam abba is, hogyan kell ötven percet jól elosztani a vendégek között. Talán az a legnehezebb, hogy ők is élvezzék a beszélgetést.
A férje nem kéri számon az adásokra szánt, otthoni felkészülési idő miatt?
Ő hangmérnök, a Bartók Rádiónak dolgozik, szintén hektikus időbeosztással, így megérti a feladataimat, tudja, milyen sok munkával jár. Maximalista vagyok. Rengeteg tollbetétet elhasználtam az évek alatt, olyan, mintha hetente érettségiznék, amikor a 200 oldalnyi, A4-es méretű előinterjút olvasom. Az viszont komoly logisztikát igényel, hogy mindezt akkor tegyem, amikor Máté nincs velem. Nagyon jó, hogy a férjem szakmabeli, de nem egy területen dolgozunk, így nincs köztünk szakmai rivalizálás. Szerencsés vagyok, hogy elfogadja és megérti a munkámat, és hogy olyan jó apa.
Még egyszer sem hangzott el a szájából, hogy „Klári, tedd már le azt a telefont!”
Nem! Kicsit elviccelve a választ, azt mondhatom, hogy egyre magasabb polcokra rakjuk a lakásban a telefonokat, hogy a gyerek ne érje el. Persze munkaeszköz is, de nem jellemző ránk a telefonfüggőség. Úgy érzem, az életemben harmóniában van a munka, a család, a gyereknevelés.
A kisfia vonzódik a stúdiók világához?
Nem igazán nyűgözi le, hogy anya a tévében dolgozik. Apa munkája jobban tetszik neki. Szeret közvetítőkocsiban, fején fülhallgatóval, Wagnert hallgatva a keverőpultnál ülni.
A tévézésen kívül mit csinálna szívesen?
Nem vagyok már sem huszon-, sem harmincéves, így felmerült bennem, hogy mi lesz, ha egyszer elfogynak a nekem szánt feladatok. Szívesen kipróbálnám magam rádióban is, mondjuk egy délelőtti beszélgetős műsorban.
Ott arctalan maradhatna. Magánemberként profin kerüli a nyilvánosságot.
Valóban húztam egy védővonalat magam köré. Jellemzően egy-két téma érdekelte velem kapcsolatban a sajtót, inkább másra koncentrálok. Hétköznapi életet élünk a férjemmel, a játszótéren pedig én is csak egy anyuka vagyok, nem terhelem a környezetemet azzal, hogy ismert vagyok. Ebben a férjem sem szeretne részt venni. Egyébként mi sem visszük túlzásba a tévénézést.
