Lukács Sándor: Minket még megtanítottak olvasni!

A hazai művészvilág is élénken érdeklődik a tegnap kezdődött magyar érettségi feladatok iránt, hiszen sokakban ébrednek régi szép emlékek a gimnazistaéveikből. A Bors három kiváló színészt vizsgáztatott az idei magyar érettségi választható témáiból (esszé írása egy Mándy Iván-novella elemzéseként, vagy egy József Attila- és egy Radnóti Miklós-költemény összehasonlítása). Leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy melyik feladatot választanák, és annak miképp állnának neki?

Gesztesi Károly szerint nem okos dolog, hogy a verselemzés érettségi tétel. Ha választhatna, ő inkább egy novella bemutatására voksolna.

– Sokkal inkább egy mű be­mutatásának veselkednék neki, két mű­vet összehasonlítani ugyanis szerintem nem lehet – kezdte Gesztesi, aki nemigen ért egyet a mai vizsgáztatási rendszer egyes alappilléreivel. – Nem vagyok biztos benne, hogy okos dolog, hogy a verselemzés jó érettségi tétel, mert szerintem nem lehet egy verset központosítva elemezni. Egy vers mindenkinek mást jelent, és már amikor én érettségiztem, akkor is butaságnak tartottam, hogy úgy értelmezzük a művet, ahogy és amit az a tanárnak jelent. Szerencsére én a Bartók Béla Zeneművészeti Gimnáziumba jártam, ahol szinte mindenki művészember volt, és hagytak minket szabadon gondolkodni. Mert az úgy jó, ha olyan a tanárbrigád, hogy befogadóak, és elfogadják az egyéni látásmódokat.

Ábel Anita szívesen ugrana neki az összehasonlításnak, hiszen rengeteg párhuzamra derül fény, ha valaki egy kicsit beleássa magát a gimis tananyagba.

– Nem tegnap volt, amikor érettségiztem, de a magyarból ma is félelem nélkül megmérettetném magam, hiszen ez volt az egyik kedvenc tantárgyam – mondja a Borsnak Ábel Anita színésznő. – Ha választanom kellene, akkor a József Attila–Radnóti Miklós egy-egy költeményének összehasonlításának kezdenék neki, mert ez egy nagyon izgalmas feladatnak tűnik. Két zseni, két rendkívül különböző ember, különböző sorssal, mégis biztos vagyok benne, hogy sok párhuzamot lehet felfedezni. Az egyiküktől elvették az életet, a másikuk eldobta magától… – fejtegeti a NőComment műsorvezetője, majd hozzáteszi: – A tanárok a verselemzéseknél a költő gondolatai mellett arra is kíváncsiak, hogy mennyire tudunk azonosulni a költemény üzenetével, és mennyire tudjuk ezt visszaadni.

Ábel Anita pont az érettségije évében felvételizett a Színművészeti Egyetemre, így ő előnyben volt a gimnáziumi osztálytársaival szemben, hiszen duplaannyit foglalkozott irodalommal.

– Mindenkinek nagyon drukkolok, aki idén érettségizik! – üzent a színésznő a diákoknak lapunk hasábjain keresztül, majd nevetve hozzátette: – Matematikaügyben ne keressenek, soha egyetlen szót sem értettem abból a tantárgyból...

Lukács Sándor jól emlékszik a régmúlt időkre, így az érettségi vizsgák idején neki is eszébe jutnak azok a napok, amikor sötét öltönyében, frissen vasalt habfehér ingében belépett a gimnáziumba és várta, hogy számot adhasson a tudásáról.

– A magyar vizsgával akkor sem volt gondom, és úgy érzem, a mai tételeket is sikerrel oldanám meg. Arra nem em­lékszem, kiből vagy kikből érettségiztem, de azt tudom és bizonyíthatom is, ötöst kaptam. A matekot ne kérdezze senki, elég legyen annyi, átcsusszantam – vallotta be a Kossuth-díjas művész. – Úgy érzem, ma sem lenne különösebb gondom, legfeljebb a választással, ugyanis valamennyiüket nagyon szeretem. József Attila és Radnóti Miklós versei ma is szerepelnek az önálló estemen. Mándy Iván novellái szintén közel állnak a szívemhez, olvasásuk közben a kávéházak illatát érzem ki az írásaiból.

Lukács Sándor örült, hogy a szövegértés is felkerült a listára.

– A mi időnkben nem kellett szövegértésből vizsgázni. Minket még megtanítottak olvasni, így értettük is, amit elolvastunk. Úgy vettem észre, a fiatalok szókincse alaposan beszűkült. Lehet, ezért sem beszélnek, inkább sms-t küldenek egymásnak valamilyen különleges nyelven.