A műsorvezető ma is ugyanúgy szereti a feleségét, mint tizenöt éve. Nem csoda, ha a megismerkedésük minden pillanatára emlékszik. Arra is, hogy Anikó elszaladt előle.
Palik László hosszú évekig a nyilvánosságtól visszavonultan élt, de az Exatlon miatt visszatért, és ezért ment el a Joshi, a legjobb barát című műsorba is, ahol a dominikai élménybeszámoló mellett, Joshi kérdésére elmesélte azt is, hogyan találkozott először Marsi Anikóval.
– Hívtak egy tévéműsorba vendégnek, ez az Ország Kresz-tesztje volt. Akkoriban javában autóversenyeztem, gondolták, biztos jópofa lesz, ha én vagyok az egyik vendég – mesélte László.
Beült a próbára, ahol felvette az unott „próbaarcát”, mire Anikó megszólította a műsorvezetői pulpitusról: Laci, nagyon unod?
– Az futott át rajtam: elnézést, kisasszony, nem látja, ez a próbaarcom, direkt fölvettem. Hangosan azonban csak annyit mondtam: igen. Ezzel elkezdődött egy párbeszéd, és ez az adok-kapok, a finom riposzt, egymás osztása az élőműsorban is folytatódott… Reklámszünetekben kimentünk a stúdió elé, és ott is folytattuk. Egyszer csak meguntam, és mondtam: kisasszony, csak szólok, kezdjünk óvatosak lenni, mert kegyedet egyszer még feleségül veszem, és akkor csőstül adok vissza mindent. Erre Ancsi automatikusan azt válaszolta: ne viccelj, neked van feleséged. A műsor szerkesztője, mint a legjobb házasságközvetítő közénk ugrott, és annyit kiáltott, hogy nem, nincs neki. Ettől Anikó egy pillanatra lefagyott, elpirult, majd lányos zavarában otthagyott minket… Ennek több mint másfél évtizede.
Kíváncsiak voltunk, hogyan alakult szerelmük története azután, hogy Anikó elszaladt, miután megtudta, hogy Laci már nem nős.
– Utána annyi történt, hogy amikor legközelebb bement a Tv-be, akkor a portán meglátott egy komolyabb méretű rózsacsokrot – folytatta történetüket a Borsnak az Exatlon műsorvezetője. – Oda is szólt a portásnak, hogy de szerencsés napja lesz ma valakinek. Mire a portás azt válaszolta: igen, Anikó, magának. Ancsi meglepődött, hogy nocsak, nocsak, mit is jelent ez valójában… A csokorban benne volt a névjegykártyám, amin annyi állt, hogy: „Telefonálni ér?”
