Erdélyi Mónika: Nem kell meghalni a tévé után - interjú

Most is folyton pörög.

Mindig ilyen voltam. A tévé csak tíz-húsz százaléka volt a munkámnak, három vállalkozásom volt mellette. Volt vagy öt üzletem, a tévé később jött, tulajdonképpen az volt a B-terv. Ez most is így van. Mindenfélét csinálok reggeltől estig. Attól, hogy nincs tévé, hát, na bumm!

Na bumm?

Mintha a tévé után minimum meg kellene halni. (nevet) Mindenki azt kérdezi, mit csinálsz? Nem tévézel?

Tudom, van a Slime, amiről nem tudom, hogy mi.

A Slime hobbi, kedves időtöltés, nagyon szeretjük. De az igazából egy játék. Olyan, mint egy gyurma, nyúlékony. A Slime maga nyálkát jelent. Mi házilag gyártjuk, és jókat lehet vele játszani. Pihentető, relaxáló. Molli is szereti, évek óta, időről időre elővesszük.

Miből van?

Folyékony mosószer, ragasztó, csillámpor, borotvahab. Nagyon jó játék.

A kisgyerekek imádják, és önt is. Tud erről?

Ez nem véletlen, én is imádom őket. Ezt érzik. Mindenkinek erőt ad, ha a gyerekével játszik. Sok visszajelzést kaptunk szülőktől, hogy eszükbe juttatjuk, milyen jó érzés játszani. És milyen jó együtt a gyerekkel.

Óriási szimbiózisban élnek Mollival.

Bármelyik szülő-gyerek közt kialakul, ha sok időt töltenek együtt. Mi tényleg sokat vagyunk együtt a családunkkal, ez a kiegyensúlyozottság, harmónia látszik.

Tetszik, hogy együtt használják az internetet, nem csak leülteti elé.

Molli nem is nagyon nézi, inkább csinálja. Ez neki nem olyan őrületes elfoglaltság, a munka rész nyolcvan százalékát én csinálom, ő csak játszik, gyúrja a Slimet. Azért jó, ha az embernek saját vállalkozása van, mert az idejét maga osztja be. A munkaidőm éjfélig tart, de a délutánt együtt töltjük. Este kilenckor beülök a gép elé, és nyomom éjfélig. Nyáron, a medence partján is tudok dolgozni, külföldön is, csak legyen velem a gépem.

Jól bírja Molli a szereplést.

Nagyon! Huszonéves követőink is vannak, azt lehet a kommentjeikből tudni. A rendezvényeken nyilván látjuk is. Fiatal srácok, lányok. Mi nagyon kevés gonosz, piszkálódós kommentet kapunk. Mindenhol vannak kellemetlenkedők, de nekünk szerencsére nem jut olyan sok.

Ez az a munka, ami látszik a közösségi médiában, a többi nem.

Például anyukámmal dolgozom együtt, ő privát bankár, neki segítek időnként. Ennél többet nem szeretnék mondani.

Mekkora a nagylánya?

Nagyon szívesen büszkélkednék vele, de nem szeret szerepelni, és ezt tiszteletben kell tartani. Különbözőek vagyunk, Molli szereplős, nem jön zavarba, őt szórakoztatja, Vikit nem.

Milyen kalandot terveznek nyárra?

Most tavaszoztunk Párizsban. Várost néztünk, elmentünk Disneylandbe négyen, anyukám és Viki is jött. A nyaralást barátokkal tervezzük a tengerpartra, de ott is kirándulunk majd.

Emlékszem, játszott egy színdarabban Gergely Robival. Nem jött be a színészet?

Az Édes élet forgatásán volt, beugrottam egy kisebb szerepre. Kipróbáltam, de nem nekem való, nagyon izgultam. Korábban dédelgettem színésznői álmokat, arra jó volt, hogy rájöjjek, nem nekem való. Van, aki rálép a színpadra, és megcsapja valami. Hát engem is, az, hogy kösz, de a színpadi színészetet nem nekem találták ki. És a filmforgatást sem. Ha tízszer, hússzor meg kellene ismételni egy jelenetet, biztos azt mondanám, na helló! Jobb is így, hogy nem lettem színész. Pedig majdnem bekerültem a Barátok köztbe.

Micsoda?

Az utolsó háromba beválogattak, amikor a Berényi Miklós barátnőjét keresték. Végül Ullmann Mónika kapta a szerepet. Arra a castingra már nem mentem el, amiből kiválasztották, mert addigra aláírtam a TV2-nél. Ott kezdtem, híradózással, ‘98-ban. Akkor indult a sorozat is. Hívtak az utolsó castingra, de mondtam, hogy már aláírtam egy másik tévénél. Stahl Judit és Pálffy István mellett volt Máté Kriszta és Pachmann Péter, harmadik párnak pedig Szarvas Laci és én. Nem tartott sokáig, de tény, hogy híradóztam. A TV2-től előbb szóltak, ezért nem lettem világhíres színésznő! (nevet) Bár, ki tudja? Soha ne mondd, hogy soha. 

Rengeteget fogyott, három hónap alatt tizenkét kilót. Ez honnan jött?

Onnan, hogy igazából mindig is vékony voltam. Molly születése után kezdtem kicsit kikerekedni. Akkor biztos valami felborult a szervezetemben. Soha nem dohányoztam erősen, de nekem a tévé nagy stressz volt, akkor kezdtem igazán dohányozni, amikor elkezdtem. Amikor kiléptem, abbahagytam. Egy év alatt tizenvalahány kiló feljött, ami most lement.

Nehéz volt?

A fogyókúra sosem könnyű. Nincs titok. Mindig csodálkozom, ha megkérdezik: úristen, hogy csináltad? Kell hozzá fegyelmezettség. A kapszula abban segített, hogy csökkentette az étvágyamat, a farkaséhséget elvette. De nagyon. Azt, amikor este nekiülsz, és bekajálsz, azt elvette.

Az nekem mindig van.

Másnak is. Ebben segített a kapszula, és még valamiért a hajamra is jó hatással volt, pedig az nem is volt cél. Elkezdett nőni, és csökkentette a hullást. Ez a két jótéteménye volt, ezért szerettem.

És mi van a sütisütéssel?

Nem érek rá cukrászkodni. Elvégeztem az iskolát, mert érdekelt, hogy mi hogy készül, de hogy cukrászdám legyen, és a sütő mellett álldogáljak, nem volt az álmom.

Boldognak tűnik.

Mert az is vagyok. Azt csinálhatom, amit szeretek, azokkal lehetek, akiket szeretek. Nekem senki nem parancsol, és ez így jó. Van, aki igényli, hogy vezessék, az a típus saját vállalkozásban úgy elveszne, mint Ábel a rengetegben. Én így érzem jól magam. Attól kapnék ideglelést, ha valaki megmondaná, mit csináljak. Ez nem nagyképűség, hosszú évek alatt megszoktam, hogy mindenki helyett nekem kell gondolkodnom. Nem mondom, hogy nem fárasztó, de megszoktam. Soha nem lazíthatok, nem engedhetem ki az irányítást a kezemből. Ezért van, hogy soha egy korty alkoholt nem ittam. Nem vagyok hajlandó a józan ítélőképességemet elveszíteni. De kifejlesztettem a gyors pihenés technikáját, amivel elég öt perc a feszített tempó mellett.

Soha nem jut eszébe, hogy egy percre hozzábújna egy erős, megbízható férfihoz, hogy átadja a felelősséget?

Biztos, hogy soha nem adnám át! A párkapcsolatban csak a mellérendeltségben hiszek. Ne azért akarjanak együtt élni, mert egyiknek szüksége van a másikra, mert az függőségi viszony, kiszolgáltatottság!

Csak egy pillanatra!

Az megvan, azzal semmi gond. Nagy dolgokban nem adom át a döntést. A függőségtől kiütést kapok. Meg kellene tanulnunk önállóan is élni. Nem ez a cél, de ha úgy adódik, akkor egyedül is talpon maradjunk. Nem a legjobb megoldás, ha egy válás után csak ülünk és siratjuk azt, ami elmúlt. Ettől semmi nem változik meg. Persze, a múltat meg kell gyászolni, de ebbe nem szabad beleragadni. Menni kell tovább. A gye­rek enni kér, a számlák jönnek. Persze, jó lenne a klasszikus felállás, amikor az ősember hazahúzta a mamutot, az ősasszony meg felszabdalta vacsorára. De ez már na­gyon más világ. Ha az ősember betartaná, hogy mindig ugyanabba a barlangba húzza haza a mamutot, akkor még jó is lenne, de ezek a mai emberek ilyet már nem is ígérnek. (nevet)