Ha valaki attól érzi többnek magát, ha luxusmárkákat hord, annak bizonyára pszichológusra van szüksége – állítja Für Anikó. A környezettudatosságról karakteres véleménye van a művésznőnek.
Forrás: Móricz István
Egyre többen vásárolnak turkálóban, ami nem csak pénztárcakímélő megoldás, de környezetvédő is. Ha a ruhagyáraknak csak eggyel kevesebb darabot kell legyártaniuk, már kevésbé terhelik a környezetet. Für Anikó Jászai Mari-díjas, érdemes művész is ennek a filozófiának a híve, a luxusmárkáktól hideglelést kap, szerinte őrületes szemléleti tévút az, hogy emberek vagyonokat költenek a semmire.
– A józan észnek ellentmond a luxusmárkák térhódítása – kezdi karakteres véleményét Für Anikó. – Ha valaki attól érzi többnek magát, ha tetőtől talpig luxusba öltözik, annak valószínűleg sokkal inkább pszichológusra lenne szüksége. Úgy gondolom, önzés és önértékelési zavar üres trendeket követni. Közben rendkívül környezetszennyező is. Gondoljunk csak bele, hogy az a sok pénz, amit ezekre a márkákra kiadnak az emberek, milyen jól jönne máshol, hiszen olyan sokfajta a nélkülözés. Arról nem is beszélve, hogy például környezetrehabilitációra is lehetne fordítani – magyarázza a színésznő. – Bár az elmúlt időszakban felerősödtek a környezetvédelmet támogató hangok, még mindig nagyon keveset teszünk érte.
Für Anikó 13 éven át vezette a Duna Televízió, „Talpalatnyi zöld” című környezetvédelmi magazinját, vagyis hosszú évek óta fontosnak érzi a témát. A turkálóból való öltözködés azonban még ennél is korábbról datálódik:
– Tulajdonképpen mindig is szerettem a használt ruha boltokat – mondja a színésznő. – Felhorgad a vadászösztönöm és sportot űzök abból, hogy fillérekért vásárolok nagyszerű és egyedi holmikat. Bár anno divattervező szerettem volna lenni, nem vagyok hajlandó többet áldozni erre. Amikor mégis hosszasan rábeszéltem magam, hogy több tízezerért vásároljak ruhát magamnak, már másnap megbántam. Ott lóg a szekrényben. Egyszer volt rajtam…
A jó megjelenés különben sem pénz, sokkal inkább ízlés és stílus kérdése. Ruhára darabonként ezer forint körül szoktam költeni, 1200-nál már felszisszenek. Ha előfordul, hogy mégsem használt ruhát veszek, a nagy leértékelésekkor vásárolok, de csak ritkán. Ideje lenne a pénz prioritását félretenni, illetve értelmes dolgokra költeni.
