Karinthy Márton: Nem voltam jó apa, de ez nálunk családi örökség - interjú

Hogy van, direktor úr?

Több mint negyven éve ugyanúgy. Van egy célom, amiért mindennap felkelek. Első helyen a színház van, a másodikon az élet megfigyelése, nagyon sok emléket hoz magával egy öregember számára, akárcsak egy ilyen beszélgetés is.

Nem tűnik még öregembernek!

Hetven leszek, egyeseknek fiatal, másoknak agg, én jó középkorúnak tartom magam. A koromat igazán csak a gyógytornán érzem, ahova azért járok, hogy erősítsem a lábamat, mert erősen kopik benne az összetartó gél.

Biztos sokan kérdezték már, hogy áldás vagy inkább átok a családneve, a legendás Karinthy Frigyes unokájának és Karinthy Ferenc fiának lenni?

Mindez együtt. A Vérmező utca egyik lakásában olvasta fel édesapám a Marci című művét, amit rólam írt. A Moszkva téri gombánál szúrtam ki az egyik újság címoldalán. Nem voltam megelégedve vele, nem szerettem, ha kibeszélnek a hátam mögött, főleg a magánügyeimet, a jogdíjakról már nem is beszélve. (nevet) Bár csak négy és fél éves voltam, nehezményeztem, hogy nem kért tőlem engedélyt az édesapám, pedig már akkor is nagyon erős volt bennem az önérzet.

A mű óriási siker lett, de hogy jött a színház az életébe?

Nyolcéves koromban Major Tamás hívott el egy Tartuffe-előadásra. Megteremtette nekem azt a csodát, amit azóta is keresek a színházban. Egy bizonytalan, önmagával is hadilábon álló kisfiú voltam, kellett valami, ami kiemelt az otthoni légkörből, ahol állandóan tele volt a lakás híres emberekkel. Hangosak voltak, nevettek, és ebből én mind kimaradtam.

Biztos csak azt akarták, hogy gyerek maradjon.

Én nem akartam, hogy gyerekként kezeljenek, velük akartam ülni, ám közben éreztem, nem rúgok labdába olyan nevek mellett, mint Major vagy Bessenyei. Úgyhogy felmentem a padlásra, és csináltam egy kis színházat, ami csak az enyém volt, apámat is csak akkor engedtem be, ha előadást tartottam.

Vett jegyet?

Igen. Kétszer egy évben volt előadás, de a próbákról kizártam.

Ugyanilyen lázadó volt a tinédzser Karinthy Marci is?

Furcsa módon nekem ez korábban jött. Tiniként már maximálisan elfogadtam az életemet, ha a családi örökségem súlyát nehezebben is. Az egyik osztálytársam például azt mondta: Hallottam, hogy a nagyapád egy zseni volt, de te egy hülye vagy.

Megviselte?

Habár igyekeztem a középmezőnyben maradni, akkor sajnos rosszul éltem meg. Talán ezért is szól az egész életem a pedálozásról. Mert a nagyapám szavai csengnek bennem: nem szabad úgy itthagyni a világot, ahogy találtuk.

1­982-ben végül megalapította a magánszínházát, a Karinthy Színházat, ahol az elmúlt évtizedekben nemcsak a családja örökségét ápolta, de nagy sikerű vígjátékok és gyerekdarabok mellett olyan, polgárpukkasztónak számító alkotásokat is műsorra tűzött, mint a Fiúk a csapatból című meleg darab. Honnan jött az ötlet?

Úgy indult, mint egy Karinthy-novella: a semmiből, a káoszból és a pánikból. Akkor lazított a kádári kultúrpolitika, szerintem az ország szar gazdasági helyzete lehetett az oka, hogy vállalkozhattunk, de úgy adták elő, hogy milyen nagyvonalú gesztus is ez.

A miért bántják a magyar futballt című darab viszont már a második előadáson botrányba fulladt.

Vállalkozni olyan volt, mint amikor a vak operál, nem tudtuk, mi lesz a vége. De így is voltak irigyek. Emlékszem, Keres Emil, Koncz Gábor, Agárdi Gábor és Esztergályos Cecília is benne volt, reméltük, siker lesz, tíz előadást akartunk játszani belőle. A botrányos előadáson aztán kitört a balhé, mindenki menekült az épületből. Ez egy megrendezett bukás volt, politikai és művészeti okai is voltak, mint utólag megtudtam.

Sosem akarta feladni?

Eddig minden évad végén azt hittem, ez az utolsó. Az ominózus bukás után Bodrogi Gyula mondta okosan, hogy az ilyen „sikert” nem szabad hagyni elszállni, most kell csak igazán építkezni. Még Karinthy Frigyessel is megbuktam egyszer: a Lepketánc és a Mennyei riport című egyfelvonásosokkal.

Mi vitte tovább a viharok után?

Kizárólag a szenvedély. Nem lehet belőle meggazdagodni, nem lesz soha jachtom, ha eltartja magát a színház, akkor már örülök.

Idén igazi női évaduk volt. Miért döntött így?

Mert a szerzők mindig nagyon hálátlanok a nőkkel. Ezért először Balázs Andival jött a Margarida asszony, majd a Bunbury, amiben hiába a férfiak a főszereplők, mindent a nők irányítanak. Utána a Babát tűztük műsorra Földes Eszterrel, majd az Alíz csodaországbant. Az utolsó premier a Káosz, amelyben Botos Éva, Bozó Andrea és Szávai Viktória a férfiszerepeket is eljátsszák.

Egyszer azt mondta magáról, hogy rossz apja volt Vera lányának. Miért gondolja ezt?

Minden felmenőm kilépett a normális polgári életből, amit a következő generáció megsínylett. Apám csak pénzért volt hajlandó lemenni a nagyapámhoz, Karinthy Frigyeshez, szinte nem is beszéltek egymással. Ugyanez volt nálunk: apám megteremtett mindent a családunknak, gondoskodott a nevelésemről, de hiányzott köztünk a szoros kötelék, hogy megbeszéljük a dolgainkat. A naplójából tudtam meg, hogy ezt ő is érezte. A Karinthyk mindig nehezen mutatták ki az érzelmeiket. Miután a volt feleségem újraházasodott, és elvitte Amerikába a lányunkat, nem igazán volt vele jó a kapcsolatom. Viszont amióta felnőtt és hazajött, veszettül próbáltam pótolni, ami elmaradt. Most már egész jól megy, nem beszélve, hogy van két fantasztikus unokám, akiket imádok.