Újranéztük, hogyan is zajlik egy pápaválasztás – A két pápa retrokritika
Óriási megrázkódtatás érte a római katolikus egyházat húsvét hétfőn. Ferenc pápa halála milliókat rendített meg, és nem kizárólag az egyház tagjait, a vallás gyakorlóit. A közkedvelt egyházfőre emlékezve újranéztük az életét részben bemutató A két pápa című filmet, melyről gondolatainkat egy kritikában összegeztük.
2025. április 21-én szomorú hír rázta meg a világot. A római katolikus egyház feje, Ferenc pápa meghalt. Az egyházközösség tagjait, illetve a pápával szimpatizáló embereket, legyenek vallásosak vagy sem, ilyenkor a gyász időszakát követően a pápaválasztás kérdése foglalkoztatja egységesen. Ezzel a kérdéskörrel korábban foglalkozott több filmalkotás is, például a 2024-ben, Ralph Fiennesszal és Stanley Tuccival a főszerepben megjelent, Oscar-díjas Konklávé is. De Ferenc pápa személyéhez jobban kapcsolódik egy 2019-es mű, a Jonathan Pryce és Anthony Hopkins neveivel fémjelzett A két pápa, mely XVI. Benedek és Ferenc pápa közötti ellentétről és (fiktív) baráti kapcsolatról szól.
A sztori
A Netflix 2019-ben megjelent, egyik első saját gyártású, egész estés "mozija” egy olyan történetet mesél el, melyre korábban szinte soha, vagy inkább csak nagyon régen, évszázadok óta nem volt példa a történelemben. XVI. Benedek pápa 2005-ös megválasztása, továbbá nyolc évvel később megesett lemondása (erre nem volt példa 700 éve) köré épül a történet, mely kellőképpen van színesítve fiktív elemekkel, de nem rugaszkodik el teljesen a földtől. A sztori szerint az Anthony Hopkins által megformált, regnáló egyházfő magához hívatja egyik legnagyobb kritikusának számító Bergoglio püspököt. Bár a később Ferenc pápa néven megismert vallási vezető biztos benne, hogy eltérő nézeteik miatt akar vele beszélni a Vatikán szuverénje, ennél azonban sokkal többről van szó. Benedek pápa posztjáról történő lemondásáról kíván diskurálni, méghozzá az általa kinézett utódjával. A cselekmény tehát röviden összefoglalva: két idős, sokat tapasztalt és igen bölcs ember, kik merőben eltérően látják a világot, leülnek és beszélgetnek egymással.
Beszélnek a vallásról, Istenről, a múlt rémséges tanulságairól, illetve az egyház igencsak ingatag jövőjéről. A film derekán egyre többször kalauzol vissza minket a szkript a múltba, így akit különösképpen az érdekel, milyen ember volt az utolsó földi útjára e hét szombaton elinduló Ferenc pápa fiatalon, miken kellett keresztülmennie ahhoz, hogy később egyházfő válhasson belőle, azoknak módfelett szórakoztató és tanulságos lesz a mozi második fele. Ezen a ponton pedig még mi, magyarok is érdekeltek leszünk, ugyanis egy honfitársunk is bekapcsolódik a sztoriba, Jálics Ferenc jezsuita szerzetes szerepében. Bár azt meg kell jegyezni, a visszaemlékezésekkel az alkotás egy kicsit veszít a lendületéből, a "flashbackek" mégis elengedhetetlenek ahhoz, hogy alaposabban megismerjük a napokban elhunyt pápa személyét. A záróakkordban láthatjuk, amire az egész cselekmény végig készíti fel lelkiekben a nézőt, Benedek pápa lemond, Bergogliót pedig kinevezik az egyház élére. Majd a két pápa közös meccsnézésével zárul az alkotás, ez a jelenet pedig a filmtörténelem legkedvesebb képsorai közé tartozik.
Két pápa, két barát?
A Netflix a brazil Fernando Meirellest ültette anno a projekt élére. A brazil rendező 2019-ig bezárólag olyan filmekkel tette le a névjegyét korábban, mint az Isten városa vagy Az elszánt diplomata. Meirelles és a forgatókönyvíró, Anthony McCarten kétségkívül tökéletesen kitöltötték az egyébként nem kimondottan eseménydús játékidőt, a kevés történést az értékes gondolatok tömkelege, valamint a két főszereplő, Anthony Hopkins és Jonathan Pryce zseniális játéka váltja ki. A veterán színészlegendák kiváló castingnak bizonyultak, hiszen külső vonásaikban is nagyon hasonlítanak az általuk megformált személyekre, de még azok gesztusait és beszédjét is igyekeztek minél jobban rekreálni a vásznon. Az olyan apróságok, mint például baráti csipkelődések, a jól elhelyezett poénok, a kedvenc ételekről és italokról folyó diskurzusok pedig csak még közelebb hozzák a nézőkhöz főhőseinket, ezáltal pedig csak még nagyobb gyomrosként hat, mikor a vallásról filozofálva vágnak egymáshoz égetően komoly, csontig hatoló kérdéseket. A külső vonások mellett pedig a belső értékek is kiválóan tükröződnek a színészek játékában, ugyan néha már túlzottan is szabad szellemű reformernek hat a Pryce által játszott Ferenc pápa, és szűk látókörű, maradi konzervatívnak tűnik Hopkins Benedekje, melyek egyértelműen a költői (vagy inkább rendezői) túlzás kategóriájába esnek.
Végszó
A két pápa hatalmas erénye, hogy még azokat is közel tudja hozni a valláshoz és az egyházhoz, akik nem tartják magukat vallásos embernek. Ugyan a film több pontján is érződik a hollywoodi cukormáz, amivel alaposan bevonták a húsz évvel ezelőtti pápaválasztás, majd Benedek pápa 2013-as, történelmi jelentőségű lemondásának történetét, de ettől a végeredmény mit sem veszít értékéből és örök érvényű üzenetéből. Abból az üzenetből, miszerint bármennyire is eltérő a véleményünk a világ bizonyos dolgairól, mindennek a kulcsa egymás meghallgatása, a kommunikáció.
