Senki sem fog emlékezni rá – ez volt a nagy önbizalomhiánnyal küzdő énekesnő legnagyobb félelme. Fia szerint el sem hinné, ha láthatná, milyen népszerűség övezi napjainkban.
Óriási hullámokat vert a Bors áprilisi cikke, amelyben Horváth Charlie azt nyilatkozta, szégyen és gyalázat, ahogy Cserháti Zsuzsa sírja kinéz. Korhadt, kidőlt fejfáról, égig érő gazról számolt be, amit csak ő nyír le néha, ha kilátogat a temetőbe a feleségéhez, aki néhány méterre nyugszik a legendás előadótól. Ezek után meglátogattuk a sírt, amely valóban felkavaró látványt nyújtott, romokban hevert. Az énekesnő egyetlen fia, Szirtes Krisztián megkeresésünkre elmondta, hogy számára is fájdalmas, hogy ilyen állapotban van édesanyja romos nyughelye, de nincs pénze a helyreállításra.
– Sem idővel, sem kellő anyagi forrással nem rendelkezem. Van két gyermekem, családom, ez pedig egy több százezres történet De természetesen, ahogy minden gyereknek, nekem is vágyam, hogy édesanyámnak gyönyörű síremléke legyen.
Cikkünk hatására hamar felbukkantak egykori jó barátok, pályatársak és egy sírkőkészítő is, aki felajánlotta az emlékmű elkészítését. Így Krisztián beleegyezésével, együttes erővel és gyűjtéssel a kollégák, barátok szeretnének méltó emléket állítani Cserhátinak.
A Bors most, három hónap elteltével ismét felkereste az énekesnő fiát, aki megnyugtató hírekkel szolgált.
– Utoljára pár hete beszéltem édesanyám egyik közeli barátjával, aki kezébe vette az ügyet, és úgy tudom, készülőben van egy gyönyörű síremlék, amelyen édesanyám képe és aláírása is rajta lesz – újságolta Krisztián, aki szerint édesanyja ledöbbenne, ha tudná, milyen sokakat megmozgat sírjának ügye.
Ugyanis hiába volt Cserháti Zsuzsa a magyar könnyűzene történetének egyik legjobb, országosan ismert énekesnôje, a siker cseppet sem oldotta a szorongásait, továbbra is önbizalomhiányos, önemésztő személyiség maradt, akin idővel elhatalmasodott a depresszió.
– Mindig azt vizionálta, hogy ha meghal, két emberen kívül senki sem fogja látogatni a sírját. Ha tudná, hogy most mi folyik az emléke körül, hogy zarándokhely a végső nyughelye, ő lenne a legjobban meglepve. Mindig azt mondta, rá biztos senki sem fog emlékezni, és gondolni a halála után. Végtelenül alulértékelte magát, és bár a tehetségével tisztában volt, nem volt kellő önbecsülése – emlékezett fia.
