Ötvenhárom évesen vitte el a betegség a gitárost, akinek karrierjét egy korábbi autóbaleset törte ketté. Emiatt kellett elhagynia a zenekart, de zenésztársai végig támogatták.
Még csak 53 éves volt... és bár az élete utolsó tizennégy éve rendkívüli módon nehézre sikerült, hihetetlen lelki erő volt benne, tele volt tervekkel. A zene volt a mindene és a barátok, soha nem adta fel a reményt, hogy egyszer újra a színpadon álljon és úgy szólaltassa meg a gitárját, ahogy arra a világon csak kevesen képesek.
A sors azonban másként rendelkezett.
Ambrus Zoltán a kezdetektől, 1990-től volt tagja az Irigy Hónaljmirigy nevű zenekarnak. Szarkasztikus humora és kivételes gitártechnikája miatt a hét fiúból álló csapat húzóembere volt. Zoli meredeken felívelő karrierje 2005-ben, egy decemberi napon tört meg, amikor autóbalesetet szenvedett. Koponyasérülése következményeképpen károsodott az agy beszéd- és mozgásközpontja.
A baleset után hónapokig tartó rehabilitáció következett, ami sajnos egy nagyon hosszú, közel tíz éven át tartó depressziós időszakba torkollt. Ambrus inni kezdett, nem tudta feldolgozni, hogy mozgásközpontja sérülése miatt nem tud úgy játszani a hangszerén, mint régen. A házassága zátonyra futott, a lakását elvesztette, alkalmi munkákból élt. Az Irigy Hónaljmirigy tagjai azonban sosem engedték el a kezét. Zenészkörökben azt pletykálják, hogy bár Zoli 2011-ben kivált a zenekarból, társai mindvégig támogatták. Az Irigy Hónaljmirigy minden egyes fellépéséből Zoli gázsit kapott.
– Nem számítottunk arra, hogy ilyen hirtelen elmegy – mondta megrendülve hétfő reggel a TV2 Mokka című adásában Sipos Péter, a zenekar egyik tagja. – Jött egy rosszullét, kórházba került, több műtéttel is próbálták megmenteni. Előfordult, hogy jobban volt. Vasárnap este kaptuk a hírt, de azt mi sem tudjuk, hogy pontosan mi volt a diagnózis, a halálának valós okát nem ismerjük. Hosszas lefolyású dolog volt vele, amit nem tudtak megoldani. A fiával és egy közös barátunkkal voltunk bent nála három nappal ezelőtt. Fagyit ettünk, jó hangulata volt, de az orvosok akkor is mondták, nagy a baj – foglalta össze a barátjuk váratlan halálának körülményeit a zenész.
Sajnos a zenekar tagjai ennél többet nem mondtak, egy közös közleményben tudatták a közönséggel, hogy barátjuk elment:
„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a mai napon életének 54. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Ambrus Zoltán, az Irigy Hónaljmirigy együttes örökös tagja. Nincsenek szavaink, csak a mérhetetlen fájdalom és a gyász. A család kérésére további információt nem kívánunk közölni. Köszönjük a megértést!”
Nagy Feró jól ismerte Ambrus Zolit, sokszor találkoztak akkor is, amikor zenekaraikkal járták az országot, és énekelt a Rockhimnuszban, aminek ötletgazdája, társszerzője volt az Alcohol együttes tagjaként Ambrus Zoltán. Most különös hangsúlyt kap az, hogy a dalban megemlékeznek a rockzene elhunyt hőseiről is: „Tudjuk, hogy egy nap minket is elszólít az ég, De a lángot, amíg élünk, tápláljuk még.”
– Elment ő is, ami a mi korosztályunknak komoly, ijesztő jelzés. Zoli jóval fiatalabb nálam. Ha egy fiatal meghal, az megviseli az olyan öreget, mint én – sóhajt Feró. – Ilyenkor az embernek összeszorul a szíve. Minden halálesetben kicsit magunkat sajnáljuk. Azt mondjuk, örökké hiányozni fog, és igen, ez így van. Hozzászoktunk, hogy ő van, és most üres a helye. Ez pokolian szívszorító. Zoli olyan volt, mint az egész Irigy Hónaljmirigy, rendkívül vidám, bolondozós, mint a zenekar. Ebben hasonlítanak ránk, ezért is állnak különösen közel a szívünkhöz. Sokszor voltam velük együtt, találkoztunk fellépéseken. Szeretem az ilyen „bolond” arcokat. Az ember nem tud beletörődni, nem tud mit kezdeni a halállal. Ha lenne hitünk, hogy innen átment egy másik világba, könnyebb lenne feldolgozni. Az, hogy nincs, az nem lehet! De művész volt, és így nagyon sok minden megmarad belőle. Sokat tanultunk tőle, amit adunk tovább, csak már nem fogunk emlékezni, hogy kitől tanultuk. De így velünk marad örökre.
Fia, Gabó, csendben gyászolja édesapját
