Már csak egy lovat szeretne az élettől Bangó Margit - interjú

Hetek óta keresem. Hová tűnt?

Pihenek. Volt két hét szabadságom, kihasználtam. Aztán kezdődik újra az őrület. Azért volt egy felvételem az A38 hajón, egyórás koncert, Akusztik legenda Bangó Margittal. A legjobb klasszikus zenészekkel, Szakcsi, Robi Lakatos, Emilió. A legjobbak! Mesés hangzás volt. Szokásomhoz híven próba nélkül. Mások hetekig készülnek, én meg ott találkozom velük. Gyerekek, adjatok egy f-mollt, jöhet a Jiddise máme! Még Ausztráliából is érkeztek izraeli vendégek, énekelnem kellett a kedvenc dalukat. Odajöttek szünetben, és mondták, ha Magyarországra jönnek, mindig keresik, hol énekel Bangó Margit. Annyira meghatott. 

Ez volt a pihenés, hogy koncertezett?

Nekem ez a kikapcsolódás.

Nyaralni megy?

Tudod, hogy nem járok nyaralni. Egyszer voltam, és soha többet. Akkor is csak a gyerekek miatt mentem el Törökországba. Mondtam, hogy ezt írjátok fel a kéménybe, mert ez volt az első és az utolsó! Nekem a nyaralás itthon van. Most is kint ülünk a szaletliben, pörköltet főztem finom házi tyúkból, tejfölösen, nokedlivel és csuszatésztával. Nekem ez a nyaralás. Ülök a kertben, vagy gondozom a virágaimat, főzök. Ez kapcsol ki. Egész életemet a tömegben töltöttem, tizenhét éves koromtól. Rengeteget utaz­tam, bejártam mind az öt világrészt. Valószínűleg ezért nem vágyom már el.

Van kedvenc helye?

Izrael! Nem volt nehéz kérdés. Japán, Oroszország, Kína, Európa, évekig voltam Brüsszelben, Amerikában, Kanadában. De Izrael volt a non plusz ultra.

Miért?

Ott otthon éreztem magam. Az a gyönyörűség! Az, hogy a Szentföldön lehettem, ahol a Mindenható lakott, csoda! Azt az érzést más országban nem lehet megtapasztalni. Ott még a siratófalnál énekelek egyet, azt nem szabad kihagyni. Istenhívők vagyunk, forgatjuk a Bibliát, ezért is kegyes hozzánk az Isten.

Hol a legszebbek a férfiak?

Jó kérdés! A spanyolok és a törökök szépek. Egyértelműen a mediterrán típust szeretem.

Hol főznek jól?

Mindenevő vagyok, mindenhol megtalálom a jót, a nekem valót. De igazán a hagyományos magyar ételek a kedvenceim. Hát van jobb a lecsós nokedlinál rántott hússal? 

Nincs, tanúsíthatom. Legendás! Sosem felejtem el.

Esetleg káposztás vagy juhtúrós sztrapacska sült olda­lassal, sült kacsával. Mekkora boldogság az!

A legnagyobb! Nem hiányzik a velencei ház?

Nem, ez a kert visszaadja. Nagy munka volt, de megépítettem ugyanúgy. Lett szaletli, van víz, gáz, kemence, sparhelt. Sütünk, főzünk. Mintha Velencén lennénk. De azért a tó hiányzik. 

A jakuzziba beugrom, az a tó (nevet). Itt is rengeteg rózsám van, bár tavaly a rottweiler beszabadult a kertbe, és kinyírta. Kijövök reggel, ránézek a kertre, és infarktus rögtön. Húsz rózsafát, az összes muskátlit, minden virágot tönkretett. Azt hittem, gutaütést kapok! Újra kellett ültetnem mindent. De annyira szeretem a drágámat!

Nem adtak neki enni.

Nem, csak hatvan kiló! (nevet) Az a néhány kiló csirke far-hát naponta! Nálunk a kutya családtag, mint egy gyerek. Az én nagyfiam. És itt van még a „gyilkos”, a csivavafiú. Olyan okos, majdnem beszél. Velem alszik, a nyakamon, mint egy sál.

Kivel lakik?

A kis Tinával, de mindig van itt valaki. Soha nem vagyok egyedül. Jönnek, akiket szeretek, itt mindig buli van.

Egyszer azt mondta, van egy fogadott fia. Honnan?

Vagy tizenöt évvel ezelőtt egyszer felléptem Királyrév mellett, ahol Molnár János fogadott mint szervező. Nagyon szimpatikus volt, a felesége is, Erika. A kislányuk Vivikével egyidős. Az iskolában írnia kellett fogalmazást a nagymamáról. Azt írta, hogy neki a legszebb, legjobb énekes nagymamája van a világon, a Bangó Margit. Nagymamának is szólít. Anyukának a fiam, és a felesége is. Mindig szerettem volna egy fiút, de nem jött össze. Öregségemre megkaptam.

Még fiatal!

Igen, jövőre leszek hetven, Isten kegyelméből. Akkor tartunk majd egy óriási jubileumi koncertet.

Vágyik valamire?

Egy lóra, egy tanyára. Világéletemben imádtam a természetet, fiatalabb koromban lovagoltam. Van olyan klip, amiben lóháton állok, mezítláb, szőrén, úgy énekelek. A Margitszigeten öt éven keresztül minden este lóháton mentem be a színpadra, előttem vonult a cigány show. Egy gyönyörű almásderes négyes fogat, táncosokkal körbe, cigány gyerekek a saroglyában, egyik szebb, minta  másik. Köztük a hatéves Tina, a másik az ötéves Mónika unokám. Megszólalt a nótám, a nézők már akkor őrjöngtek. Egy gyönyörű fekete lovon, Néguson vágtattam be énekelve: „Ellopták a fehér lovam a cigányok. Átfestették, úgy adták el a zsiványok.” Jött két táncos fiú, benyúltak a hónom alá, feldobtak a színpadra, énekeltem tovább, ők pedig elvezették a lovat. Hosszú évekig nyitástól zárásig ott voltam a szigeten.

Ezt nem tudtam!

Sok mindent nem tudsz (nevet). Utána mentem át a Lidóba, ott is ugyanaz volt az igazgató. Óriási revüműsort adtunk, Medveczky Ilonával, a műkorcsolyás, Regőczy–Sallai párossal, ott volt Csere Laci operettes, Korda Gyuri, Klárika, Cserháti Zsuzsi, minden műfajból a legek. Ezt a műsort mindig én zártam a cigány show-val. Medveczky Ilonkával öltöztem egy öltözőben. Imádtam őt! Mindenki tartott tőle, először én is, mert láttam, hogy kemény csaj, de aztán óriási barátságban lettünk.

Pontosan hogy történt?

A művészeti vezető mondta, hogy Bangókám, te öltözöl Ilonával, tedd meg nekem. De miért pont én? Mert te is tudsz kemény lenni – válaszolta. Első este volt egy kis vitánk, mert annyira kapkodott a két-három méteres tollaival, hogy lelökte a ruhámat, és rálépett. Finoman elkaptam a karját, és azt mondtam, az én ruhám ugyanolyan drága, mint a tiéd! Ő is felemelte a hangját, mire arra kértem, ne felejtsük el, hogy honnan jöttünk. Bangókám, igazad van, mondta, és a legjobb barátságban lettünk. Minden este vittem neki kis lábasban vacsorát. Azóta is imádom, a legnagyobb tisztelője vagyok. Ilyen táncos nem volt, és nem is lesz. Arra büszke vagyok, hogy engem mindenki szeretett, soha nem volt haragosom, senkivel nem veszekedtem, mindenkivel kijöttem, legyen az popos, rockos, bármilyen műfajból. Felemelt fővel járhatok a kollégák közt.