Ma ünnepli 77. születésnapját a Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész a Halhatatlanok Társulatának tagja. Szilágyi Tibor ötvenöt éve koptatja a világot jelentő deszkákat, a nagy napon pedig pezsgővel koccint.
Hogy telik a szülinap?
Megbeszéltük a családommal, hogy nem lesz különösebb hajcihő, hiszen még ma is jól emlékszem arra, amikor a hetvenediket ünnepeltük. Akkor döbbentem rá, mennyi barátom van, ugyanis a szeretteim titokban összetrombitálták a nekem kedves és fontos embereket, kollégákat, akik örökké felejthetetlenné tették a kerek évfordulót. Nos, idén nem lesz nagy buli, szűk családi körben koccintunk egyet vagy kettőt.
Mivel?
Rövidet nem iszom, a sörtől hízom, marad a finom bor és a jéghideg pezsgő. Persze csak módjával.
Bevallom, arra gondoltam, hogy egy nappal a nagy nap előtt Szilágyi Tibor kilövi a telefonját és pihen, vagy előrehozott szülinapünneplést tart. Tévedtem.
Munkával ünnepelek, illetve egy kis meglepetéssel készülök egy kerek születésnapra. Barátom, Karinthy Marci is hetvenkedhet a hét végétől, őt lepem meg egy kis írásommal. Aztán irány Sopron, mert másodikától próbálnom kell, A gyertyák csonkig égnek címû Márai-darabban Henrik, a tábornok szerepe vár rám. Ha a jóisten is megsegít, októberben bemutatjuk, sőt Bécsben is színpadra állítjuk majd.
Hogy bírja az állandó jövés-menést? Nem lenne jobb egy kicsit már megpihenni?
Számomra a munka boldogságot jelent. Mondhatom, nekem minden nap ünnep, ha játszhatok. A korosztályomból a művészek vagy nincsenek már köztünk vagy az állapotuk nem engedi meg a rendszeres munkát. Szerencsésnek vallom magam, hogy bírom megállás nélkül. Ha hiszi, ha nem, akkor vagyok fáradt, ha nem csinálok semmit. Az olvasás nem pihentet, hiszen egész életemben szerepeket olvastam és tanultam. Lábat lógatni mindig utáltam, inkább ha volt egy kis szabadidőm, szerelmemhez, a Balatonhoz rohantam és vitorláztam a barátaimmal egy keveset.
Veszprémről még nem ejtett szót.
A Nagymama már lement, pedig hatalmas sikere volt. De itt az újabb kihívás, az Esőember. Olyan sikerünk van, köszönhető a főszereplő Oberfrank Pálnak és a fantasztikus rendezésnek, amely Amler Zsolt munkáját dicséri, hogy remélem, még nagyon hosszú ideig lubickolhatok doktor Bruenera szerepében. Szóval alig várom, hogy újra felmenjen a függöny és a színpadon legyek.gerge
