Péter már befutott színész, műsorvezető és zenész, Dani pedig az utóbbiban, bátyjával együtt építgeti karrierjét.
Pályafutása során már több mint tízezerszer állt színpadon Puskás Tivadar színművész. 1978-ban végzett a Budapesti Gyermekszínház Színészképző Stúdió operett szakán, pedig prózai színész szeretett volna lenni, de mivel az operettisták közé vették fel, gondolta, jobb ez, mint még egy évet várni. Húsz évet töltött el a Jókai téri teátrumban, majd vidékre ment, előbb Miskolcon és Debrecenben lett a közönség kedvence, végül Nyíregyházán kötött ki. Lassan itt is két évtizede koptatja a világot jelentő deszkákat.
– Nem számoltam össze, hányszor álltam a színpadon, de mivel szinte az év minden napján játszottam az elmúlt negyven évben, hatalmas szám, legalább tízezer alkalom jönne össze – mondta a színész.
– El is határoztam, lassítani fogok. Tősgyökeres fővárosiként nem tekintette tehernek a kétlaki életet, kirándulásnak, és nem munkának fogta fel. Pedig legalább kétszáz figura bőrébe bújt az évek során.
– Szerencsére könnyen tanultam, és ezt tudták a rendezők is. Így aztán számtalanszor kellett beugranom valamelyik előadásra. Megesett, hogy délben kaptam meg a szöveget, és este hétkor már mondtam is, súgó nélkül. Többször rá is csodálkoztak, ezt a rengeteg szerepet hogyan tudom fejben tartani. Tivadar két fiút nevel, akik követték apjukat a pályán. Péter már befutott színész, műsorvezető és zenész, Dani pedig az utóbbiban, bátyjával együtt építgeti karrierjét.
– Nagyon féltettem őket a művészi pályától, mert tudom, milyen buktatókat rejt. De boldog vagyok, hogy nem hallgattak rám, és járták a saját útjukat. Mára viszont én lettem a legnagyobb kritikusuk, mert utálom, ha csak „udvarolnak” valakinek. Kemény, de igazságos vagyok velük, amit el is várnak.
