Szandi: Nem akartam tovább hazudni apunak - interjú

27 éve él példamutató kapcsolatban férjével, Bogdán Csabával, ebből 20 éve házasok. Mi a titkuk?

Nagyon mélyen szeretjük egymást, és kitartunk egymás mellett jóban-rosszban. Amúgy ugyanolyan normális családi életet élünk, mint egy civil család. Csupán annyi a különbség, hogy nekem szinte a teljes életem a közönség előtt zajlott, így a családi életem is. 

16 évesen megtalálni a nagy őt, nagyon ritka manapság.

Még nem is voltam 16, amikor először megláttam az 1992-es turném gitárosaként Csabit. Amikor beléptem a próbaterembe, rögtön éreztem, hogy egy láthatatlan szál köt össze minket. Furcsa, mert ezt közel három évtizeddel később tudtam csak így megfogalmazni. Szerintem olyan nincs, hogy szembe jön velünk a nagy ő. Érezhetjük, hogy valami megfogott a másikban, de a kapcsolatért, ha igazán szeretjük a párunkat, igenis tenni kell.

Önök ezt is megtapasztalták, hiszen kezdetben az édesapja nem nézte jó szemmel a kettőjük közti 16 évnyi korkülönbséget. Hogy tudtak találkozni?

Anyukám mindig falazott nekünk. (Nevet) Apukám konok volt, ami valahol érthető, hiszen egy akkor dupla annyi idős férfi volt a szerelmem. Már elmúltam 18 éves, amikor még mindig úgy mentünk el egy olaszországi síútra, hogy apu úgy tudta, a barát­nőimmel megyek. Miután hazajöttem onnan, egész éjszaka nem aludtam.

Mi foglalkoztatta?

Hogy nem akarok tovább hazudni apunak, senkinek sem, mert ez nem jó. Másnap reggel felhívtam Csabit, és megkérdeztem tőle, hogy mit szólna, ha odaköltöznék hozzá. Tudta, hogy ez egy nagyon nagy döntés, és érezte ennek a súlyát. Már akkor is nagyon felelősségteljesen gondolkodott, ezért megkérdezte: biztos va­-gyok-e a döntésemben. Mondtam, hogy igen. Közöltem a szüleimmel, hogy elköltözöm, majd egy mustársárga Trabanttal átrobogtam az Árpád hídon, és meg sem álltam az Akácfa utcáig.

Mennyi idő után enyhült meg az édesapja?

Még három év kellett hozzá. Hatalmas erőt éreztünk magunkban, és elképesztő bizonyítási vágy élt bennünk, apu felé is, hogy megmutassuk, mi mindenre vagyunk képesek ketten. A jódlinak nagy sikere volt külföldön is, öt országban jelent meg válogatáslemezeken, a Spice Girlsszel, DJ Bobóval vagy Cap­tain Jackkel szerepelhettem egy korongon, Japánban pedig saját lemezem jelent meg. Miután megenyhült, fordult a kocka: nagyon jó barátok lettek Csabival, őt jobban várta, mint engem. (Nevet) Csodás két év adatott meg nekünk: mikor az oltárhoz kísért azt mondta: Örülök, hogy nem nekem lett igazam. Majd Csabinak odasúgta viccesen: De vissza nem hozhatod! Sajnos már nagyon beteg volt, és egy hónappal később meghalt.

Most már önök szülök, három csodás gyerekük van, és a nagyobbak nagyjából abban a korban vannak, amikor önök megismerkedtek. Mennyire szólnak bele a párválasztásukba?

Csak akkor szólunk bele, ha kérik. Tiszteletben tartom a gyerekeim döntéseit, választásukat. Nagyon sokat tanultunk Csabival a saját küzdelmeinkből. Blanka lányunk három és fél éve van együtt a kedvesével, Mikivel, Domonkos fiunk is közel két éve alkot egy párt Emivel. Mindkettőjüknek azt mondtuk: amíg szeretik egymást, addig családtagok nálunk, és szeretettel fogadjuk őket. Most is mindnyájan együtt nyaralunk, ez teljesen természetes számunkra. Ha már Csabusnak is lesz párja, a megkérdőjelezés helyett szeretnénk majd megismerni. Mert ha valami miatt élből elutasítanánk, hogyan tudnánk meg, mit is szeret benne?

Blanka 19 éves, és nagyon sok mindenben hasonlít önre: csinos, kommunikatív és gyönyörű hangja van. Készül már a pályára?

Nem szeretne úgynevezett sztár lenni, sokkal inkább egy nagy produkció fontos részeként  látja ma­gát, ha színpadról van szó. Most azt tervezgeti, hogy egy évre ki­megy Amerikába bébiszitterkedni, világot látni, tökéletesíteni a nyelvtudását, majd kommunikációs szakon szeretne tanulni egy itthoni egyetemen. Nemrég indított YouTube-csatornát, ahol az őt és a kortársait érintő dolgokról beszél őszintén, legyen szó stílusról, sminkről vagy életmódról. Nagyon jól kommunikál, sokszor úgy, mintha már tanulta volna. Szerintem jó úton jár.

Domonkos fia kevesebbet szerepel a közösségi felületeiken.

Igen, ő visszahúzódóbb, nem igazán akar szerepelni, és ezt tiszteletben is tartjuk.

Nemrég ünnepelte a 30 éves jubileumát egy nagyszabású koncerttel és egy vadonatúj lemezzel, ahol nemcsak énekel, de több dal társszerzője is. Ennyire egyértelmű volt az énekesi pálya az ön számára?

Hiszem, hogy a jóisten mindenkinek adott valamihez tehetséget, csak meg kell találni, mihez. Én már pelusos kislányként is egyfolytában énekeltem. Érdekes viszont, hogy nyolcadikos koromban Attila bácsi, az osztályfőnököm íratott velünk egy fogalmazást arról, hogy mik szeretnénk lenni, ha nagyok leszünk. Rengeteg rágcsálónk volt otthon, törpehörcsögök, ugróegér még papagáj is. Állatorvosi pályára készülök – írtam. Majd amikor a harmadik sornál tartottam, megálltam az írással, mert eszembe jutott, hogy már a második lemezem, a Tinédzser 

L’amour jelent meg, és félmillió lemezemet vették már meg az emberek. De hát akkor én énekesnő vagyok? Akkor én már felnőtt vagyok? Ezek a kérdéseket csak akkor tettem fel magamnak. 

Végezetül: mi az, amivel kevésbé tud azonosulni?

Szeretném őszintén élni az életemet, mind a magánéletben, mind pedig a színpadon. Mindig élőben énekelek. 

Ha sima fellépés van, saját technikát viszünk, és Csabi a hangmérnököm, ez óriási biztonságot jelent nekem. Ha élő koncert van, akkor sem jön semmi gépről, kristálytiszta zene az egész. Ahogy megyek előre az életemben, egyre inkább el tudom taszítani magamtól a negatív energiákat, és még az utálkozó emberek felé is megpróbálok szeretettel és megértéssel fordulni, mert úgy gondolom, ha mosolyogsz a világra, talán előbb-utóbb visszamosolyog rád a legreménytelenebb helyzetben is.