Nem ismer határokat a színház iránti elköteleződésében Szerednyey Béla.
Forrás: Bánkúti Sándor
A népszerű színész egy igazán érdekes titkot osztotta meg szakmájával kapcsolatban, ami komoly kihatássa volt és van a mai napig a magánéletére is.
– Mi elsőévesként letettünk egy esküt anno Várkonyi Zoltánnak a színművészetin, olyasmit, mint az orvosoknál a Hippokratészi-eskü, és annak próbálok megfelelni közel negyven éve – mosolyodik el, majd hozzáteszi:
– Ha az ember erre adja a fejét, nem egy szakmát választ, hanem egy hivatást. Ezért nem ebédel vasárnap vagy akár szombatonként a családdal, ha dupla előadás van. Nekem ez kimaradt az életemből. Sőt sokszor ezért nem nyaraltam évekig annyit, mint korábban. Az idei nyár azonban szerencsés volt, majdnem egy hónapot sikerült összehoznunk a családommal, ha összeadom a napokat – mesélte Béla, akinek picit hamarabb ért véget a nyári szünet, ugyanis gőzerővel próbálta a József Attila Színházban a Macskafogó című zenés gegparádét Szente Vajk rendezésében. A Safraneket alakító Szerednyey számára nem okozott komolyabb gondot a cirmossá alakulás.
– Az „új élményem” ebben, hogy macskásra kellett magamat kifesteni, amiben, ugye, még nem volt gyakorlatom – ironizált a színész, utalva arra, hogy évtizedekig játszotta a Madách Színház Macskák című előadásába Mitchell Rumlit. – Komolyra fordítva, legalább három percig tart, míg megcsinálom a cicamaszkomat. Amikor kijött a Macskafogó, először fura volt, majd amikor egyre több James Bond-filmet néztem, akkor szippantott be igazán a kémtörténetek világa. Azok biztosan élvezni fogják, akik ezen nőttek fel. Azt viszont érdekes lesz megnézni, hogy a mai gyerekek hogyan fogadják majd – tette hozzá.
