Nemcsak az elviselhetetlen fájdalomtól, hanem robbanékony természetétől is megszabadította Schobert Norbit a gerincműtétje. A fitneszguru testileg-lelkileg újjászületett az elmúlt napokban.
Néhány órával a gerincműtétje után már úgy járt-kelt a budai Országos Gerincgyógyászati Központ folyosóján Schobert Norbi, mintha mi sem történt volna. A 48 éves üzletember, aki betegszobájában fogadta munkatársunkat, három évtizedig élt erős gyógyszereken, miután 1989-ben, egy triatlonversenyen eltörte a gerincét. Norbinak ezt követően csavarokkal rögzítettek a csigolyáit, de fájdalmai az évek alatt visszatértek. Mi több, az idő múlásával egyre keservesebb és elviselhetetlenebb lett együtt élni ezzel a kínnal, így nem lehetett elkerülni az operációt.
– Az elmúlt harminc évben marokszámra szedtem a gyógyszereket, fájdalomcsillapítókat, mert ha nem vettem be, olyan volt, mintha szú rágná belülről a gerincemet és a combomat. Pokoli volt. Teljesen rámentem idegileg: feszült voltam és ingerlékeny. Bármin képes voltam felhúzni magam, nem beszélve arról, hogy sem a vesémnek, sem a gyomromnak nem tett jót a sok gyógyszer, amit magamba tömtem – meséli lapunknak Schobert Norbi, aki öt héttel ezelőtt már az ágyból sem bírt felkelni, ezért úgy döntött, véget vet a szenvedésének, kés alá fekszik.
– Dr. Jakab Gáborhoz fordultam, aki kedden reggel meg is műtött. Egy órán át tartott a beavatkozás, amely során orvosi cementtel rögzítették, töltötték fel a két csigolyám közötti részt. Tíz perc alatt megkötött, én pedig néhány órával később már lábra is tudtam állni. Olyan volt, mintha kicseréltek volna. Szó szerint. Egyrészt, mert két centivel magasabb lettem a cementtől, másrészt pedig kisimultak az idegeim. Bátran kijelenthetem: az ingerlékeny Schobert Norbinak már annyi, most már KETO kenyérre lehet kenni – jelenti ki mosolyogva az életmód-tanácsadó, akit hamarosan haza is engednek a kórházból, hogy otthon, szerettei körében lábadozhasson.
– Hat hét a teljes becsontosodás, de már most sokkal jobban érzem magam, mint az elmúlt harminc évben. Már nagyon készülök a visszatérésemre, mert hiányoznak az emberek és a mozgás. A sport az életem, amit két évvel ezelőtt kénytelen voltam abbahagyni, legalábbis ami a fellépéseket illeti. De reményeim szerint két hét múlva már Dubajban, Réka alakreformtáborában fogok egy kisebb edzést tartani. Utána pedig meg sem állok, szeretnék újra sok embert megmozgatni és mindenhol motivációs-életmódelőadásokat tartani. Rengeteg tervem van.
