Szinte minden szülő elfogult a gyermekével kapcsolatban, nincs ezzel másképp Judy sem.
– A lányom ugyanúgy nem szeret tanulni, mint én anno kicsiként, de azért egy fokkal jobb, mert a végére, csak elérem nála, hogy tanulja meg a tanagyagot. Maja művész lélek, mint jómagam, ám ő inkább a táncban találta meg önmagát.
Én pedig olyan szülő vagyok, aki nem szeretne nyomást helyezni rá. Ha ebben jól érzi magát, akkor hagyom, hogy járja a kis útját már most – avatott be minket Judy. Az énekesnő életútja is először a táncra összpontosult, nyolc évig a néptánc töltött be nála fontos szerepet, aztán jött az ének.
– Szolnokon születtem és nőttem fel, de amikor énekelni kezdtem, megtették azt a szüleim, hogy napi szinten hoztak fel énekórára Budapestre. Én most ugyanezt teszem a lányommal. Szada és Budapest között ingázunk heti három délutánon, amikor végez az iskolában.
Beülünk az autóba és vesszük az irányt Budapestre. Míg várok rá, addig a kocsiban szoktam egyet aludni – mesélte a pörgős édesanya, egyben hozzátette: – Nem is igénylem annyira a pihenést, mint a férjem, Balázs. Ő képes bárhol, bármikor aludni. Én viszont állandóan magas lángon égek, csak a betegség dönthet le a lábamról.
Judy úgy érzi, ezt az energiát a küzdeni akarásának köszönheti.
– Sosem mondtam azt, hogy feladom. Nem mondom, voltak nehéz időszakok. A balesetünk is arra vezetett rá, hogy mindig tekintsek előre. Nem azt mondom, hogy egyik percről a másikra ment.
Tíz év gyászidőszakom volt, miután elengedtem teljesen. Azóta pedig hiszek magamban és abban, hogy ezzel az energiával és pozitivitással előre lehet jutni – hangsúlyozta az énekesnő, aki az együttesével, a Groovehouse-szal, huszonegyedik évfordulójuk alkalmával, telt házas koncertet adott a napokban.
