Köllő Babett: Már 16 évesen le akart fektetni egy színigazgató

Sokakat érdekel: honnan is indult ez az álomszerű élet, amelyet él?

Nagyon ideális gyerekkorom volt, szerettem Bonyhádot, normális, átlagos családban nőttem fel. Hároméves koromban megmondtam anyukámnak, hogy színésznő leszek. Aktív gyerek voltam, szertornáztam és közben szavaltam.

Semmi rosszaság?

A fegyelem igen korán az életem része lett. Reggel hétkor már balett­órán voltam, utána iskola, gyakorlás, este és hétvégén előadás, majd tanulás. Nem voltam átlagos gyerek, mégis boldogan csináltam, mert én magam választottam ezt az utat, nem kényszerítettek. Mellette 15 éves koromtól dolgoztam, például szoláriumban voltam pultos.

Nem érzi úgy, hogy valami kimaradt a gyerekkorából?

Nem.

Pedig mintha túl gyorsan vált volna felnőtté.

Lassabban történt, mint gondolná, például 17 voltam, amikor először ittam alkoholt. Garrone Cherryt. Megittam egy decit, és azonnal kiütöttem magam. (nevet)

Eközben szépen haladt a színészi karrierje is, kőszínházi szerződést mégsem kapott. Miért?

16 évesen egy igen neves kőszínházi rendező tett nekem ajánlatot, gyakorlatilag a szereposztó díványra invitált. Nemet mondtam a randevúra, és a következő évben nem is kaptam tőle szerepet. Nem bántam, úgy voltam vele, ha ez alapján mérik a tehetséget, nekem arra nincs szükségem.

Azóta volt hasonló „meghívásra” példa?

Szerencsére nem. Ezek inkább zártabb színházi közegekben történnek, ahol a hatalommal könnyebben vissza lehet élni. Nekem nem kenyérre kell a színjátszással megkeresett pénz, de sok kolléganő sajnos nagyon kiszolgáltatott helyzetben van…

A tánc mennyire maradt meg az életében?

18 évesen már járógépezésből kellett visszatérnem. Porc- és szalagproblémák tömkelegével bajlódtam. Máig érzem ezeknek a hatását: nem tudok futni, nem bírja a terhelést a térdem, az ugrálással és a kitörésekkel is okosan kell bánnom, mert könnyen lesérülhetek. Szóval csak módjával táncolhatok.

A legnagyobb csalódás eddig az életében?

Hogy nem vettek fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, és nem voltam elég kitartó, két elutasítás után feladtam. Beletörődtem, nem biztos, hogy a tehetségen múlt, sokkal inkább azon, hogy abban az évben milyen karaktereket keresnek az osztályt indító tanárok. Manapság sokkal könnyebb, annyi sorozat és egyéb lehetőség van, hogy szinte bárki bekerülhet a szakmába, ami valahol szomorú. Egyébként a színművészeti helyett Gór Nagy Mari tanodájába jártam, akkoriban sokan próbálkoztunk onnan. De visszatérve a kőszínházra: manapság már szinte darabokra szerződnek a kollégák, nekem meg amúgy is nagyon bejön ez a „vándorcigány” élet, hogy egyik városból a másikba utazunk a kollégáimmal.

Hosszú évek sikeres színházi munkája után miért érezte úgy, hogy csatlakoznia kell a luxusfeleségekhez?

Az ikergyermekeim elvesztése után kerestem a helyemet, és valami új lehetőséget, ami kimozdít. Imádom az anyaságot, és a lányom, Milla gyönyörű, ám emiatt a veszteség miatt mégis kellett valami plusz.

Pedig egy olyan jómódú férj mellett, mint András, kevesen járnák az országot havonta 20–30 előadással, vagy vállalnának tévés műsorokat.

Fél éven belül kicsinálnám idegileg a családomat, ha csupán otthon ülő feleség lennék. (nevet) Könyörögnének, hogy menjek vissza dolgozni, és vezessem le a fölösleges energiámat.

Ki szól, ha túlvállalja magát?

Olyankor a férjem kivesz a munkából, és egy-két napra ágynyugalmat rendel el számomra. Ritkán következik be, de ha igen, muszáj pihennem: egyszer például teljesen leblokkoltam egy közértben, sírtam, és képtelen voltam megszólalni. András vitt haza. Örülne, ha kevesebbet dolgoznék, és inkább klasszikus feleség lennék. Szóval szükség van kompromisszumokra a kapcsolatunkban, mert nem könnyű az a csomag, ami velem jár.

Ha már csomagolás: nemrég mutatta meg a közösségi oldalán egy közel húsz évvel ezelőtti fehérneműs fotóját, ami egy férfimagazinnak készült. A teljes meztelenséget bevállalná?

Fotózáson ez a maximum, színház és film esetén viszont, ha főszereplőként hozzátartozna az alakításhoz, akkor megcsinálnám. De színpadon általában fehérneműig kell csak vetkőzni, ami nagyon trükkös dolog, mert a valóságban sokkal több minden van rajtunk, mint amit a néző gondol. A saját bugyin kívül ott egy harisnya és a jelmezbugyi is. Vagyis jobban fel vagyok öltözve, mint egy strandon.