Várkonyi Andrea: Nórival hetek óra karácsonyi lázban égünk

Nagy karácsonyrajongó hírében áll. Jól sejtem, hogy már az egész otthona ünnepi pompában díszeleg?

Mi az hogy! (nevet) Való igaz, imádjuk a karácsonyt a kislányommal, Nórival, már novemberben belevetettük magunkat a dekorálásba, az­óta kötözünk, ragasztunk, díszítünk, és megállás nélkül vásárolunk. Olyanok vagyunk, mint a szarkák. Minden jöhet, ami csillog és fénylik.

Akkor égősorokból sem lehet hiány.

Szerintem több kilométernyi fényfüzérünk van. Az egész ház kívül-belül fényárban úszik, most pont ki­égett az egyik égő, ami a legmagasabban van, úgyhogy megkértem az egyik barátomat, jöjjön át segíteni. Egyébként mindent egymagam vagy a lányommal csinálok. Nem okoz számomra problémát a barkácsolás, sőt technikai emberként kifejezetten szeretek ilyenekkel foglalkozni.

Pedig nem kis feladat mindent egyedül elvégezni.

Nem, de engem ez feltölt. November 11-e, vagyis a szülinapom után szigorúan elkezdtem kifosztani a boltokat, hogy minden szükséges dekort beszerezzek. A házat általában egy hétvége alatt díszítem fel. Szeretem, amikor meghittség és nyugodtság járja át az egész házat, és persze azt, amikor látom Nórin a gyermeki lelkesedést és az őszinte boldogságot.

Szereti Nóri a meglepetéseket?

Az nem kifejezés! Előle még elrejteni sem kellene az ajándékot, mert idő előtt akkor sem nézné meg, ha a szeme előtt heverne egy dobozban. Egyszerűen nem akarja lelőni a poént. Inkább tűkön ülve kivárja a nagy pillanatot, és akkor, ott adja át magát az érzésnek.

Miket szokott kérni karácsonyra?

Ez az ő kis ügye, nem szeretném kikotyogni, de nyilvánvalóan minden olyat, ami a korának és az érdeklődésének megfelelő. De nemcsak kapni, adni is nagyon szeret. Én például egy festményt kaptam tőle a szülinapomra, amit ő csinált. Ugyan van zsebpénze, de jobban örülök, ha saját kezűleg készít valami személyre szólót.

Tavaly a lánya kérésére már külön ünnepelték a karácsonyt Nóri apukájával, Bochkor Gáborral. Idén hogyan tervezik a szent­estét?

Nem is az, hogy kérte, hanem magától értetődő volt. Szerintem minden elvált szülőnél így működik. Ha már nincsenek együtt, akkor miért áltassák magukat azon az egy napon. Ez persze nem azt jelenti, hogy attól még ne lehetne jóban lenni a másikkal, csak mindnyájunk számára így volt jobb. Ennek tükrében idén is hasonlóképpen lesz. Külön töltjük a karácsonyt Gáborral. Egyik nap velem és a szüleimmel lesz Nóri, a másik nap pedig az apukájával és az apai nagymamájával.

Az ünnepek közeledtével, gondolom, ön sem ússza meg az év végi hajtást. Mi újság most munkafronton?

Nagyon szeretek a Life TV-nél dolgozni, egy fantasztikus csapatnak vagyok a része. A kollégák nagyon empatikusak, megértőek, akiknek tényleg az a fontos, hogy az ember jól érezze magát. Maximálisan ki tudok teljesedni a munkámban, mind a televíziózásban, mint pedig a pszichológiában, amit a műsorvezetés mellett továbbra is csinálok. Nem tudnék és nem is akarnék választani a kettő között, én így vagyok egy teljes egész. Mindig is több lábon álltam, ez nálam alapvetô, így hát nem is érezném jól magam, ha egy valamibe kellene kapaszkodnom.

Hogy látja, a lánya örökölte öntől ezt a fajta szerteágazó érdeklődést?

Egyelőre nehéz megmondani, hiszen még csak 12 éves, de igen, neki is többirányú az érdeklődése. A tanulás mellett lovagol, fallabdázik, nemrég pedig még forgatott is. Szulák Andi műsorának karácsonyi epizódjában fog szerepelni, amit nagyon élvezett, de amúgy nem kifejezetten szereplős típus.

Azért számára ez egy természetes közeleg, hiszen a szülei révén ebben nőtt fel.

Persze, de nem a rajongója sem nekem, sem pedig az apjának. Mi a szülei vagyunk. Az osztálytársai persze néhai megjegyzik neki, ha látnak minket az újságban vagy képernyőn, de ennyi. Nem igazán vesz róla tudomást. Egyáltalán nem haknizik azzal, hogy ő ismert szülők gyereke, mi több, inkább kikéri magának, hogy ő nem Bochkor Gábor és Várkonyi Andi kislánya, hanem Bochkor Nóra. És milyen igaza van!