Évekig nem a tehetség, hanem a személyes kapcsolatok, barátságok alapján dőlt el, ki milyen szerepet kapott az Operettszínházban, állítja Mészáros Árpád Zsolt. A színész úgy véli, ez a korszak véget ért.
Forrás: Csányi Kriszta
Újraépíti a karrierjét Mészáros Árpád Zsolt. A musicalszínész hamarosan a Budapesti Operettszínház tavaszi nagy dobásában, a La Mancha lovagja című musicalben játszhatja el az Atya szerepét. MÁZS ezt fontos mérföldkőnek tekinti a karrierjében, mert az utóbbi években úgy érezte, nem kezelték helyén a tehetségét.
– Stílusosan úgy mondhatnám, hogy sosem zártam le a szélmalomharcaimat. Ez a szakmai kérdés persze sokkal könnyebb lenne, ha nem lennének gyerekeim, háziállataim. Úgy érzem, jelenleg puhatolózunk Kiss B. Atilla igazgató úrral a szerepkörömet illetően. Az előző vezetés nagyon sokunknál elrontotta ezt: nem az alapján kaptunk szerepet, hogy milyen karakter illik hozzánk, hanem büfébarátságoknak köszönhetően. Nem vagyok egy bratyizós típus, és nem is akarok azzá válni, ennél sokkal egyenesebb srácnak tartom magam – mondta el lapunknak a színész, aki idén ünnepli pályafutásának harmincadik évét.
– A három évtizedes pályafutásom idei éve a papokról szól, ugyanis ebben az évadban Lőrinc barátot játszhattam a Rómeó és Júliában, most pedig a La Mancha lovagjában az Atyát. Igazi ünnep ez számomra, mert a darab minden nézőhöz szól, hiszen mindenkiben, így bennem is van egy hős Don Quijote, egy hűséges Sancho Panza és mindenki vágyódik a maga Dulcineája után. A családban és barátságban is bármeddig elmegyek, megalázkodom, miközben ott él bennem a lázadó jellem, amit most a kilencéves fiamban látok viszont, Merse ugyanis épp a dackorszakát éli.
MÁZS nem fél kimondani, van egy nőies énje is.
– Férfiként akkor tudunk feltétel nélkül szeretni, ha valamilyen szinten mi is nővé válunk. Sok mindent tanulhatunk mi, férfiak például Dulcineától, ettől a drámai nőtől is. A 14 éves lányom, Rózsa pont most nőtt ki a gyerekkorból, és cseperedett nővé, nehezen élte meg a kamasszá válást – tette hozzá.
