Ambrus Attiláék a zöldséget és gyümölcsöt már a kertjükben termelik, és idővel minden ennivalót maguk állítanának majd elő. A Viszkis egyre inkább kacsingat a gasztronómia felé.
Az utóbbi napokban nem sokat aludtam, nagyon sok feladat és elintéznivaló volt, és péntek este már felállítottuk a sátrakat is. Muszáj volt előredolgozni, hogy ma ne legyen semmi fennakadás és senki ne maradjon éhesen, szomjasan
– mondta a Borsnak Ambrus Attila, aki a börtönből való szabadulása után az Esztergomhoz közeli, festői szépségű Búbánatvölgyben kezdett új életet, és úgy érzi, múltbéli tettei ellenére be- és elfogadta őt a közösség.
A Viszkis felesége, Réka és további kilenc fő hozta létre a Búbánatvölgyért Egyesületet, hogy óvják a környék történelmi, természeti értékeit, és egyúttal a jövő generáció számára is bemutassák a népi kultúra hagyományait.
Múlt szombaton egy igazi falusi, szalmával perzselős disznóvágást prezentáltak a nagyjából százötven vendégnek, és az erdélyi disznótoros leves, a friss sertéspecsenye mellett hagyományos magyar és erdélyi fűszerezéssel készült kolbászok, valamint májas hurka is került az asztalra.
Egy bankot egyszerűbb volt kirabolni, mint megszervezni ezt a disznótort
– közölte a Borsnak viccelődve a Viszkis, de arcán látszott, hogy komolyan beszél, hiszen az egyik pillanatban még az orrunk előtt borítja be szalmával az előtte heverő, nagyjából 170 kilós disznót, a másikban a kolbásztöltésnél segédkezik, majd mire kettőt pislogunk, már a hangulatért felelős Hagyományőrző Kelevézek zenekarral, illetve a három vendég betyárral egyeztet.
– Ez az egész nem rólam szól, hanem arról, hogy az egyesülettel vendégül látjuk a búbánatvölgyieket, illetve a környéken lakókat, és ebből hagyományt szeretnénk csinálni.
Ebben a történetben mindenki ingyen dolgozik, nem pénzt keresünk, hanem megpróbáljuk megalapozni az egyesületünk jövőjét, s bármilyen csekély is lesz a bevételünk, az a pénz az egyesület bankszámlájára megy, és a későbbi rendezvényeinket finanszírozzuk belőle – tudtuk meg Ambrustól, aki hisz abban, a fenntartható jövő azon múlik, hogy az ember saját, háztáji terményekkel lássa el magát.
– Próbálunk elkerülni mindenféle E-betűt, és azokat a mocskokat, amik az ipari élelmiszerekbe kerülnek. Itt nincs átverés, adalékanyag, színezék, ízfokozó és tartósítószer, pusztán a disznó különböző alkatrészeit hasznosítjuk.
Szerintem ez a jövő, és mindenki gondolkodjon el azon, hol vásárolja meg az élelmiszert az asztalára, miközben itthon is lehet kiváló alapanyagokból dolgozni.
