Egy igazi szinkronszínész akármire képes: legyen szó lecsúszott kaszkadőrről, brit szépfiúról vagy sittes betörőről, Stohl András bármilyen figurát képes élettel megtölteni, míg Peller Anna imádta, ha kikáromkodhatta magát a szinkronstúdióban gettós rókafarkú szuperhősnőként.
A legtöbb színész egyöntetűen állítja: egész testük a munkaeszközük, és bizony ez alól a hangszálaik se kivételek, sőt! Közülük is akadnak páran, akiket olyan különleges orgánummal áldott meg a sors, melyekkel sorozatokat, rajzfilmeket és hollywoodi szuperprodukciókat is egyaránt képesek élettel megtölteni. A férfiaknál egyértelműen Stohl András a szélsőségek embere: a PiROSSZka világuralomra törő nyuszijának hangját is képes ugyanolyan átéléssel alakítani, mint Brad Pitt Oscar-jelölt alakítását a Volt egyszer egy... Hollywood című filmben. Megszámlálhatatlan szinkronmunkája között olyan A-kategóriás sármőrök mozgóképeivel találkozhatunk, mint Hugh Grant, Daniel Craig vagy személyes favoritja.
– Jude Law az egyik kedvenc karakterem. A Dom Hemingway című filmje igazi kihívás volt. Egy betörőt játszik, aki tizenkét évet húz le a sitten, majd kiszabadul, hogy rendezze a tartozásait, és a lányával is felvegye a kapcsolatot, de semmi se alakul úgy, ahogy szeretné. Teljesen más szerepet játszott maga Law is, így nehéz volt igazodnom hangban ehhez a karakterhez, de a végeredményt élveztem – mondta a Borsnak Buci, akinek Jude színészként is a legkedveltebbek listáján van.
– Általában azért igyekeznek olyan szinkronhangot választani a rendezők, akié hasonlít az eredeti színész orgánumához. Ezért is alap, hogy engem hívnak Jude Law-ra, mivel a hangszínünk hasonló, de nem olyan régóta szinkronizálom Brad Pittet is, aki szintén a szívemhez nőtt. Szeretem a szinkronizálást, mert nagyon nem mindegy, hogyan tudod megszemélyesíteni a hangoddal az adott karaktert, mennyit tudsz magadból belecsempészni – mesélte Stohl.
Munka közben káromkodja ki magát Peller Anna
Női fronton mindannyiunk fülében ott cseng Peller Anna szélsőséget döngető orgánuma: egyszerre képes harsány és temperamentumos kolumbiai anyaként a rekeszizmainkra hatni a Modern család Gloriájaként, vagy felállítani a szőrt a hátunkon az Amerikai Horror Storyban Sarah Paulsonként.
– Tizenévesen még tömegeztünk a testvéremmel, Mariann-nal, mikor egyszer csak kiválasztottak egy siketnéma lány szerepére. Húsz tekercsen keresztül kellett hörögnöm és egyéb fura hangokat kiadnom, igen érdekes élmény volt – mesélte Anna, aki kifejezetten szereti kitombolni magát a szinkronstúdióban.
– Ha Amy Schumert vagy a Firka Villa című felnőtteknek szóló rajzfilmsorozat Foxyját szinkronizáltam, jólesett kikáromkodni magam. Igen cifra szöveget írnak a zseniális magyar fordítók. Szerencsére jól rá tudok érezni a karakterekre, amire szükség is van, ugyanis nagyon gyorsan kell dolgoznunk: a Modern család hat részét alig másfél óra alatt mondtam fel, ami elképesztően koncentrált munkát kíván meg mindenkitől a stúdióban – mesélte Anna, aki egy érdekes szakmai és magánéleti titkot is elárult: nemegyszer vették át egymás szinkronszerepeit testvérével, Peller Mariann-nal, megtévesztésig hasonló hangszínüknek köszönhetően.
– Amikor Mariann terhes lett, éppen benne volt egy szappanopera szinkronizálásában, és már túl volt legalább száz részen, amikortól nem tudta vállalni a feladatot. Ekkor beugrottam én, szerintem sokaknak fel se tűnt, hogy átvettem a szerepet. Ez fordítva is megtörtént, amikor én voltam várandós a kislányommal – lelkendezett Anna.
