Több évtizedes barátság kötötte össze Nagy Ferót és a Republic néhai frontemberét. Cipő mentorként tekintett a Beatrice frontemberére, csak akkor nem hallgatott rá, amikor rá akarta beszélni az életmentő műtétre.
Március 11-én harmincéves pályafutását ünnepli a Republic, amelynek Aréna-koncertjén a néhai frontember jó barátja, Nagy Feró is fellép. A Beatrice frontembere a kilencvenes években ismerkedett meg a még kezdő, ám annál ígéretesebb együttessel, s annak énekesével, akivel az első pillanattól fogva egymásra találtak.
– Cipővel sokszor összejártunk, beszélgettünk, mondhatni, lelkiztünk, noha ő igencsak zárkózott, magának való ember volt – meséli a Borsnak Nagy Feró, akit Bódi László mégis a bizalmába fogadott. – Rám bízta a titkait, amiket a sírba is magammal fogok vinni. Őszintén kiadta magát, bízott bennem, ami rendkívül megtisztelő, főként, mert nem sok mindenkit engedett közel magához. Talán egyfajta mentorként tekintett rám, hisz annak idején én is segítettem a pályafutását. Emlékszem, már megalakult a Republic, de még nem volt ismert, amikor a fiúk megkerestek, hogy segítsek nekik. Azt kérték, hogy felléphessenek egy Beatrice-koncerten, mert nagy közönség előtt szeretnének játszani. El is vittük őket magunkkal, hagytuk őket játszani, és a zenéjük már az első pillanatban mindenkit rabul ejtett. Beszippantották a közönséget, mégsem éreztem soha, hogy a Beatricének konkurenciát jelent a Republic. Büszke voltam a srácokra, és rengeteget tanultam, tanultunk tőlük, ahogy Cipőtől is. Rendkívül emberséges volt. Elvarázsolt világban élt, és kettősség tombolt benne. Egyrészt élvezte és imádta, amit csinált, csak a zenélésnek élt, másrészt rosszul viselte a túlzott rajongást, állandó érdeklődést, ami körülvette – taglalja Feró, aki ma is tisztán emlékszik utolsó beszélgetésére a 47 éves Cipővel.
– A végzete felé ment. Tudta, hogy csak egyetlen esélye van az életben maradásra, a szívátültetés, de ő nem vállalta. Azt mondta, nem akar más szívével élni, nem akarja, hogy másvalaki élete, érzései dobogjanak benne, úgyhogy a sorsra bízza magát. Hiába mondtam neki, hogy minden megszokás kérdése, és gondolja át a műtétet, de hajthatatlan volt. Tudomásul vette, hogy mi vár ár, és úgy ment el, ahogyan szeretett volna: Bódi Lászlóként.
