Hosszú betegség után, 81 éves korában, hétfőn hajnalban elhunyt Ganxsta Zolee édesapja, Zana József. A művész az életének utolsó napjait kórházban töltötte.
Vasárnap este látszólag felszabadultan bolondozott Ganxsta Zolee a TV2, Nicsak, ki vagyok? című műsorában, senkinek nem tűnt fel, hogy a rapper élete legnehezebb napjait éli meg éppen. Zolee ugyanis tudta, hogy az édesapja hamarosan itt hagyhatja őket. Zana József beteg volt, nagyon beteg. A Honvéd kórházban – ahol a hétfő hajnali haláláig feküdt – ugyan igyekeztek mindent megtenni érte az orvosok, a családot nem akarták abban a hitben ringatni, hogy a színész hazamehet még.
– Sajnos egy ideje nem volt már olyan jó egészségi állapotban, viszont reménykedtünk, hogy még egy picit velünk marad. Az orvosok már szóltak körülbelül egy hete, hogy nem sok van már hátra. Mégsem számítottunk rá, hogy ilyen hamar bekövetkezik a vég – mondja a Bors megkeresésére összetörten Zana Zita, a színész lánya.
A Zana család szerető és összetartó közösség volt, József, a családfő rajongásig szerette a lányát, Zitát, és a fiát, Zolit.
– Zoli és én is nagyon szerettük aput, aki mindig azt mondta, hogy mi vagyunk a legfontosabbak az életében. A végén már nem vágyott arra, hogy valaha is színházban játszik, csak azt mondogatta mindig, hogy meg szeretne gyógyulni, hogy velünk legyen még pár évet, és boldogok legyünk együtt – mesél tovább Zita.
Zana József állapota az elmúlt hetekben romlott meg nagyon, ekkor hazaköltözött hozzá a lánya, hogy minden percben az apjával lehessen. Zolee-nak a sok munkája miatt érthetően kevesebb ideje volt, de ő is minden szabad percét az édesapjával töltötte.
– Sajnos a szervi bajokon én nem tudok, tudtam segíteni. Végig vele voltam a kórházban is. A testvérem is sokszor eljött, ennél többet azonban nem tehettünk érte. Apu szerintem boldogan és elégedetten ment el, bár az sosem hagyta nyugodni, hogy nem kapott a fél évszázados művészi munkájáért semmilyen állami elismerést. Az jólesett volna neki. Imádta a színpadot és a közönséget, a szereplés volt a mindene. Mi egy édesapát vesztettünk el, a közönség pedig egy kiváló művészt, egy mindig jókedvű bohócot, aki nélkül bizony szegényebb lesz a világ.
Megkerestük Ganxsta Zolee-t is, de a gyászoló zenész képtelen volt megszólalni a témában.
– Most még nem tudok mit mondani – válaszolt a telefonba elcsukló hangon a zenész, majd bontotta is a vonalat.
