Failoni Donatella szenvedélyes szakács. A pódiumtól visszavonult zongoraművész ma a kertészkedésben és a főzésben leli örömét. Húsvétkor férjével, Oszter Sándorral áll a fazék elé, hogy olasz és magyar különlegességeket készítsenek.
Forrás: Móricz István
Failoni Donatella naponta osztja meg a közösségi oldala látogatóival, hogy éppen milyen ételt készít a család számára. Ma már igen jól elboldogul a konyhában, de saját bevallása szerint ez nem mindig volt így.
– A neveltetésemnek köszönhetően gyerekkoromban nem voltam ráutalva, hogy megtanuljak főzni, mert a családomnál házvezetőnő dolgozott. Ez olyannyira érvényesült, hogy amikor egyszer a barátnőim megkértek, hogy főzzek egy teát, és már lobogott a víz a fazékban, tőlük kérdeztem meg, hogy ez azt jelenti-e, hogy éppen forr. Azt hitték, hogy viccelek, pedig nagyon is komolyan gondoltam, miközben akkor már húszéves is elmúltam. Az élet később mégis úgy hozta, hogy elsajátítottam az ételkészítés fortélyait, és ma már szinte mindennap főzök valamit – elevenítette fel a kezdeteket Failoni Donatella.
– Képes vagyok a recepteket az ételek íze alapján rekonstruálni. Idén leszek 74 éves. Ma már nem koncertezem, de a kertészetben új örömforrásra leltem. Magam termesztem a zöldfűszerek többségét, és évente több száz palántát ültetek. Egy művésznek fontos a sikerélmény, amit ma már abból szerzek, ha kinyílik a rózsa a lugason, illetve megdicsérik a vendégeim, illetve a férjem a főztömet.
A művésznő férje, Oszter Sándor szenvedélyes vadász. Lőtt már szarvast, őzet, vaddisznót, nyulat és fácánt egyaránt, és ha a család éppen halételre vágyik, a fazékba valót egyenesen a saját diósjenői tavukból vagy a Balatonból fogja ki a családfő.
– A vadételeket sokan azért nem szívesen készítik, mert nem ismerik a titkot! A lényeg, hogy a húsról a hártyát, a fattyút és a zsigereket teljesen le kell szedni, hogy rendesen megpuhuljon, és ne legyen kellemetlen mellékíze. A férjem jóvoltából gyakran meglehetősen nagy darab húsokkal kell dolgoznom, már az is megfordult a fejemben, hogy a rutinomból kifolyólag a mészárosengedélyt is kiválthatnám – mesélte a zongoraművész, aki gyakran használ a konyhában bárdot és kalapácsot is.
A művész házaspár a nyaralójában tölti a húsvétot. Nagyszombaton a hagyományoknak megfelelően sonka kerül az asztalra, amelyet Donatella 5–6 órán keresztül, kis lángon főz.
– Babérlevelet, szemes borsot, hagymát teszünk a vízbe, és hagyjuk, hogy a hús a levében hűljön ki. A végefelé a sonka főzővizébe teszem a tojást is, hogy jól megbarnuljon. A tormát mi reszeljük, amitől sírok, de teljesen más az íz, mint az üvegesnek. Nagypénteken tartjuk a hústilalmat, akkor többnyire halat fogyasztunk. A rántott halhoz franciasalátát kínálok, amihez magam készítem a majonézt olajból, tojássárgájából, citromból, fűszerekkel – árulta el a művésznő. Szót fogad a férje Oszter Sándor megbízik a feleségében, amit egy történettel is alátámasztott.
– Donatella remekül ismeri a magyar, az olasz, a francia és az ázsiai konyhát is. Egyszer Amerikában be szerettem volna ülni egy koreai étterembe, mire a feleségem figyelmeztetett, hogy borzalmasak az ételeik, de nem hallgattam rá. Amikor kihozták a rohasztott káposztát és a csirkét, úgy döntöttem, hogy fizetek, és inkább máshol eszünk – mondta végül a színművész.