A magyar Alain Delon mesélt a hamarosan megjelenő verseskötetéről, a karantén életről, de az örömhírt, hogy unokája született, sokáig nem bírja magában tartani. A csöppség bearanyozza a napjait.
Forrás: Bánkúti Sándor
Természetesen Lukács Sándor is otthon van, de nem unatkozik. A Kossuth-, és Jászai-díjas színművész behozza azt, amivel az évek során elmaradt.
– A feleségem noszogatására például rendet raktam a könyveim közt – mondta lelkesen.
– Május végén jelenik meg a nyolcadik verseskötetem, Földi szokásaid címmel. Ennek az utolsó simításait végeztem el. Sok önállóestem elmaradt, de sokan felhívtak, hogy online mondjak verset. Volt mit csinálnom itthon is. A mozgásra is gondolok, egy héten háromszor elmegyek a Hűvösvölgyi Nagyrétre, és tempósan körbe sétálom háromszor-négyszer. Ez majdnem futás. A hozzám legközelebb álló emberekkel, a szeretteimmel hosszú, jó félórás beszélgetéseket folytatok. Tudnunk kell egymásról. Próbálom fenntartani az életet a jelenlegi helyzetnek megfelelően. Ennél nem bírja tovább, kikívánkozik belőle az, ami most bearanyozza a napjait.
Nagy esemény történt, unokám született!
– újságolta boldogan.
– Hét hetes fiúcska, egészséges, jó kedélyű, kiegyensúlyozott. Szeretni való csöppség. Még csak akkor kezdődött a járvány, olyan szerencsénk volt, hogy bemehettünk a kórházba. Ahogy a menyem kihozta, másnap lezárták a látogatók elől. A baba bearanyozza a napokat! Mivel a feleségemmel hetek óta teljesen zárt karanténban élünk, meg szoktuk nézni, és nagyokat sétálunk vele a Vérmezőn. Sokan mondták, hogy nagyszülőnek lenni külön szám! A miénk csak a „tejföl”, a kényeztetés. Ez így van. Különleges érzés, hogy egy ilyen pici baba nem idegenként néz ránk. Elmosolyodik, gügyög, jól érzi magát a karomban. Szerencsére közel lakunk, sokat találkozunk, tudunk segíteni nekik.
Arról is mesél, hogy a feleségének, Marinak, és neki egyáltalán nem jelent gondot az, hogy össze vannak zárva az önkéntes karanténban.
– Több mint negyven éve vagyunk házasok, nekünk a karantén nem gond. Olyan a lakás, hogy félre lehet vonulni. Megvannak a saját szenvedélyeink, elfoglaltságaink, nem ütközünk. És van, amit együtt csinálunk, filmeket nézünk, sétálunk. Mégis arra vágyom, hogy vége legyen a járványnak, találják meg a vakcinát. Induljon be az élet, a színházak, dolgozzunk, jöjjön a közönség. Addig viszont nagyon kell vigyázni!
