Életmentő műtétje óta küzd a pánikbetegségével az énekesnő, szülése alatt oxigénre és kedvenc dalaira volt szüksége.
Forrás: Bors
Újabb megdöbbentő részleteket mesélt el az életéről rajongóinak a csalad.hu oldalán olvasható naplójában Tóth Gabi. A sztár legutóbb 14 évvel ezelőtti életmentő műtétjének részleteit osztotta meg a rajongóival, ami kis híján tragédiába torkollt, miután pisilés közben súlyos alhasi görcsei lettek.
– Egy nőgyógyász végre rendesen megvizsgált és közölte, hogy azonnal elaltat, mert látja a folyadékot a hasamban, de nem tudja, mi az, meg kell néznie. Elaltattak és felgyorsultak az események. Kiderült, hogy 3 liter vérrel a hasüregemben mászkáltam órák óta, amivel egy vérrögnek is sikerült elindulnia a tüdőmbe. Magyarul embóliát kaptam. Egy focilabda méretű ciszta robbant szét a petefészkemen és a benne lévő savó már órák óta marta a szerveimet. Az orvosnak olyan gyorsan kellett cselekedni, hogy az altató hatóidejét sem változtatták meg, így műtét közben felébredtem. Emlékszem, hogy kinyitottam a szemem és elkezdtem Coldplay-t énekelni, aztán azt kiabáltam, hogy valaki csókoljon meg – mesélte előző naplójában Gabi a pánikbetegségének kialakulásának okát.
A sztár derekas küzdött az évek során az alattomos, és sokszor hirtelen támadó pszichés betegség ellen, ám a szülés előtti hetekben újra érezte a kellemetlen tüneteket. Az igazi küzdelem kislánya, Hannaróza születésénél érte, hiszen nem csak azért aggódott, hogy kislánya egészségesen jöjjön a világra, hanem hogy ne uralkodjon el rajta a pánik.
– Számomra ekkor már egy lassított jelenet volt az egész, miközben a szívem olyan gyorsan vert, hogy 159 volt a pulzusom. A szúrást a hátamban szinte egyáltalán nem éreztem, csak ahogy a meleg szétárad a lábamban. Én pont attól tartottam a leginkább. A fájdalomtól soha nem féltem, csak attól, hogy lebénulok, nem kapok levegőt, tehetetlen vagyok. Közben valaki a szobában azt mondta: „Gabriella, most felgyorsulnak az események, feküdjön le, azt már nem fogja érezni…” és ilyeneket… csak foszlányok jutottak el hozzám. Azt mantráztam, hogy innen már nincs visszaút, ezt már itt és most végig kell csinálnom. Ez most megtörténik velem. Éreztem, hogy kezd úrrá lenni rajtam a pánik, de még mindig tartottam magam. Az aneszteziológus mintha mindig érezte volna, hogy mikor van szükségem rá, és mikor kezdem elveszíteni a kontrollt, azonnal elkezdett beszélni hozzám. Kaptam vizes borogatást a homlokomra, alkalmaztam a jóga légzést, és egy ponton, amikor már azt éreztem, hogy elfogyott a levegő, még oxigént is kaptam. Sőt, bevihettem a telefonomat, amin egy előre elkészített lejátszási listát hallgattam nyugtató zenékkel! Ez a kombó nagyon sokat segített és az is, hogy a szülőszobán mindenki jól kezelte a pánikomat –mesélte blogjában.
