Forrás: AFP
Terence Hill fiatalkorában – színésztársához Bud Spencerhez hasonlóan – falta a nőket és állandóan bulizott, sőt, 1967-ben még az angoltanárával is összejött. Ám abból a románcból végül 53 év boldog házasság lett Lori Zwicklbauerrel.
1990-ben Terence Hill kalandos és szórakoztató élete azonban egy szempillantás alatt változott meg, ugyanis örökbefogadott fia, Ross autóbalesetben meghalt, a színész pedig a tragédiát követően hosszú évekre depresszióba esett.
– Magamat okoltam fiam elvesztéséért.
Nem akartam odaadni az autót neki, de annyira könyörgött, hogy végül mégis engedtem neki. Bár ne tettem volna. Életem legrosszabb döntése volt.
Ross halála rendkívül megviselt, de megtanultam elfogadni a megváltoztathatatlant. Rájöttem, hogy a boldogság nem az anyagiakon múlik. A boldogság forrása a szeretet és a barátság – beszél a történtekről ma is megtörten Terence Hill, aki Lorival úgy döntött, Ross után egy másik kisfiút is örökbe fogad.
– Az örökbefogadás nem pontos kifejezés. Ez egy olyan téma, amelyről nem szeretnék túl sokat beszélni. Ezekről a dolgokról spekulálni, magad reklámozni, nekem ízléstelennek tűnik.
Azt mondhatom, hogy a kis Mani Wongot, egy thaiföldi kisfiút, aki ma 8 éves, a feleségem és én „örökbefogadtunk”, abban a pillanatban, amikor az a megtisztelés ért, hogy az egész életére gondoskodhatunk az anyagi biztonságáról.
Mani szülei és a gyermekeik is nehéz körülmények között élnek, emiatt gyerekeik egyike egy intézet vendége lett. Az árva gyerekek helyzete, akik intézetben élnek, kétségtelenül szomorú és fájdalmas. A legtöbb esetben azonban a szeretet és a melegség objektív hiánya ellenére lehetőségük van tisztességes életre és arra, hogy ne szenvedjenek az éhségtől – mesélte az olasz színészlegenda, akinek életéről Király Levente nemrég könyvet írt Zsugabubus címmel.
