A veszteségről azért beszél nyilvánosan, mert fontosnak tartja, hogy a követői a gyenge pillanatait is lássák, hiszen nem akarja a tökéletesség hamis látszatát kelteni.
Szomorkás hangvételű, titokzatos posztot tett ki közösségi oldalára Lakatos Márk, amiben – rendkívül kitárulkozóan – veszteségről ír, ám mindenki fantáziájára bízza, vajon miről is van szó pontosan. Talán azt is hihetnénk, Kajdi Csabával való, megromlott barátságát siratja, de aki ismeri a sylistot, az tudja, alighanem egészen másról beszél....
A veszteségről azonban nem a megszokott szomorú, dühös módon, hanem majdhogynem pozitívan nyilatkozik. Ez azt mutatja, hogy még egy ilyen nehéz helyzetben is képes energiát fordítani arra, hogy másokat inspiráljon.
– Csillagszórók! Ma szomorú vagyok, fáj a szívem, gyászolok egy csodás időszakot, ami "most múlik pontosan, engedem had'menjen" Kinyitottam a szívemet sok év után, megtelt szépséggel, de véget ért és most nyomja a szívemet a sok bent ragadt fájdalmasan szép emlék. De legalább bent vannak, parázslanak és így melegséget árasztanak.... nem röhögni. Nem is zárom már be újra, hanem engedem, hogy a parázs oxigént kapjon és izzon a következő lángra lobbanásig. Persze ezt könnyű leírni egy olyan nagy dumásnak, mint én, de azért rohadtul nem egyszerű megélni. Főleg, mert nem vagyok hozzászokva...viszont királynői bíborba öltöztem és büszkén viselem a fájdalmamat. Csók – írta posztjában, mellyel – mint elárulta – másokat szeretne inspirálni.
– Alapvetően nagyon fontos, hogy ne csak a kikozmetikázott, szép dolgait ossza meg magáról az ember a közösségi médiában – magyarázza Lakatos Márk a Bors megkeresésére. Nagyon frusztráló lehet, hogy azt az egyébként hamis képet mutatod, hogy az életedben csak szépség történik. Mert ez nem igaz.
– mondja Márk, majd így folytatja:
– Meg kell élni a fájdalmakat és a rossz pillanatokat is, és ezt fontos megosztani azokkal is, akik rád kíváncsiak. A közösség pont azért közösség, hogy tudjuk segíteni egymást, vagy csak jelen lenni a másik életében. A lényeg, hogy nem leszünk gyengébbek attól, ha megmutatjuk a sérülékeny oldalunkat. Sőt! Attól leszünk emberiek, és talán erősek is.
