Tizenkét éve hunyt el a magyar popzene körülrajongott alakja, Flipper Öcsi. Tízezrek imádták, de csak kevesen ismerték igazán, ezért rengeteg meglepő részlet derül ki abból az interjúkötetből, amelyben a hozzá közelállók emlékeznek rá.
Egri Péter, a Mystery Gang énekes-gitárosa így emlékszik rá.
– Fantasztikus volt vele együtt dolgozni a színpadon, olyan, mintha buliznál. Ő maga volt a lazaság, mi adtunk neki amatőrként tanácsokat, hogy „Öcsi, elfelejtettél belépni!”, ő erre: „Jaj, jaj, jó, jó, elméláztam, megy a bőgő, a gitár, nyomjuk tovább!” Nemcsak ő volt lámpalázas, hanem mi is, és ez kiolthatatlan volt, akár együtt zenéltünk, akár ha csak megláttuk őt, vagy ha csak néhány szót tudtunk vele váltani egy partin. A zenekarból mindhármunknak vörös lett a füle, ha a gyerekkori idolunk azt mondta nekünk: „Szevasztok! Nyomjunk együtt valamit! Gyertek át a Kassai sörözőbe!”
Bennünk mindig óriási tisztelet és alázat volt az irányában, bár ezt a színpadon próbáltuk leküzdeni, és azt mutatni, hogy lazák vagyunk.
Öcsi hihetetlenül fel tudta oldani bennünk a feszültséget. Mindig természetes volt, soha nem játszotta meg magát.
Nagyon megtisztelő volt a számomra, hogy Öcsi, amikor beszélgettünk, teljesen megnyílt előttem. Sokat mesélt a családjáról és arról, hogy mennyire szereti az anyukáját – szinte minden történetbe beleszőtte őt.
Számtalanszor megdöbbentett a beszélgetéseink alkalmával, hogy milyen magas szinten felkészült és tájékozott volt történelemből, irodalomból, valamint a XIX. század végi, XX. század eleji társadalomtudományi dolgokból, de otthon volt a különböző művészeti ágakban is.
Mindig elképedtem, mert olyan volt, mintha ő ezeket egyetemi szinten tanulta volna.
Erről az oldaláról szerintem kevesen ismerik. Számomra ez nagyon fontos, mert eredetileg történésznek készültem. Amellett, hogy nagyon jó volt vele együtt zenélni, bulizni, csajozni, nagyon jó volt beszélgetni is bármilyen témáról, ami csak úgy spontán felvetődött. Olyan szinten bele tudtunk mélyedni a dolgokba, hogy már-már szakmai beszélgetéssé fajult a történet. Öcsi egy nagyon kulturált és olvasott ember volt.
Visszatérve az ominózus első közös koncertünkre… feledhetetlen.
Amíg mi játszottunk, az öltözőben két szőke nő összeverekedett Öcsin.
Ő akkor együtt volt valamelyikkel, vagy mindkettővel, fene tudja. Öcsinek volt egy kockás hátizsákja, abban találtak a csajok egy borosüveget, azt akarták egymás fején szétverni. Mi mit sem tudtunk az egészről, boldogan lejöttünk a színpadról, és mondtuk neki, „Húúúú, mekkora buli volt, Öcsi, köszönjük szépen!”, ő meg közölte velünk: „Gyertek már, gyerekek, két nő verekszik az öltözőben!” Mondani sem kell, nem kicsit lepődtünk meg.
A könyv részletének továbbközléséhez a kötet kiadója nem járul hozzá!