Heller Tamás szerint a Sas-kabaré kicsit olyan szilveszterkor, mint a Reszkessetek, betörők! karácsonykor. Ám a Mikroszkóp Színpad egykori tagja ezúttal elcsendesedve búcsúztatja az óévet, mint ahogy a hónapok óta betegeskedő Sas József is, aki boldog új évet kívánt a Bors olvasóinak.
Január harmadikán ünnepeli a 82. születésnapját Sas József, a Sas-kabaré megálmodója, amely már több évtizede töretlen népszerűségnek örvend a tévénézők körében. A polgári kabaré nyugdíjas mohikánja négy évvel ezelőtt forgatta az utolsó szilveszteri műsorát, ám az ATV azóta is minden év végén műsorra tűzi a humor nagyágyújának legjobb pillanatait. Nincs ez máshogy idén sem. A Mikroszkóp Színpad egykori tagja, Heller Tamás sosem felejti el azokat az időket, bőven van mire emlékezni.
2012-ben forgattam utoljára a Sas-kabarét, ami szinte az egész életemet végigkísérte. Sosem felejtem el azokat a boldog, szép napokat. Minden nézettségi rekordot megdöntöttünk, a poénjainkon pedig kivétel nélkül mindenki könnyesre nevette magát.
Noha már új epizódokat nem forgatunk, de szilveszterkor a mai napig műsorra tűzik az ismétléseket, amiket képtelen megunni a közönség. Őszintén szólva én már kicsit besokalltam a kabarétól, a könyökömön jön ki a poénkodás, de mit lehet tenni? A nézők ennyi évtized után is imádják – kezdte a Borsnak nevetve Heller Tamás, aki közel negyven év után most először búcsúztatja feleségével kettesben az óévet.
Minden év utolsó napján elképesztő tempót diktáltunk. Volt, hogy napi 15–16 fellépésre voltunk hivatalosak, s majdnem minden színházban felléptünk.
Őrületes, amit szilveszterkor lenyomtunk, egyik helyről rohantunk a másikra, de idén minden más lesz. Most először sehova sem megyek, a feleségemmel kettesben koccintunk otthon és az ágyba bekucorodva nézzük a kabarét. Mert bár tény, hogy unom, de azért lássuk be, ahogyan karácsony sincs Reszkessetek, betörők! nélkül, úgy szilveszter sincs Sas-kabaré nélkül!
A Sas-kabaré végét milliók siratták a tévé képernyője előtt, ám a szebb napokat is megélt Jászai Mari-díjas színművész, kiváló humorista egészsége már nem győzte azt az elképesztő iramot, amit 1957 óta diktált. Sas József 2017 szeptemberében jelentette be a visszavonulását, 2019 januárjában pedig thaiföldi nyaralása közben kapott stroke-ot. S azóta családja körében tölti a mindennapjait, a járvány még inkább elszigetelte a külvilágtól. Kollégái és barátai is csak keveset tudnak róla, lapunknak azonban sikerült utolérni az örök nevettetőt, aki feleségén keresztül kívánt a Bors olvasóinak egészségben gazdag békés új esztendőt.
A Gobbi Hilda-díjas színművész 1976-ban csatlakozott a poéngyárosok társulatához, ami igencsak szép emlékeket idéz a 93 éves Baranyi Lászlóban.
Ezúttal nézőként fogok derülni a szilveszteri műsoron, s kölyökpezsgővel koccintok az én drága feleségemmel. Szegénykém alaposan kitett magáért az utóbbi időben, ugyanis minden egyes nap körülöttem ugrál, engem ápol, mert pechemre csúnyán lebetegedtem így év végére
– kezdi lapunknak a szépkorú színművész, aki immár két hónapja gyengélkedik. – A mentőt is ki kellett hívni, olyan rosszul lettem. Megcsinálták a koronavírusos tesztet, de mind a két leletem negatív lett, s a szakemberek is csak a fejüket fogják, hogy mi bajom lehet. Éjt nappallá téve ver a víz, patakokban folyik rólam a verejték és valami eszméletlen hidegrázás, borzongás van rajtam. Éjszakánként kétszer kell pizsamát cserélnem, hat kilót fogytam és fogalmam sincs, hogy mikor és mitől leszek jobban – ismeri be Baranyi László, aki úgy véli, az Unoka című film forgatásán fázhatott meg.
Október végén majd két héten keresztül 10–12 órákat forgattam éjszakánként. Bár akkor egyáltalán nem éreztem, hogy megfáztam vagy lebetegedtem volna, már csak azért sem, mert mindennap vizsgáltak, tesztelték az egész stábot, de aztán ki tudja…
Mindenesetre eszméletlen öröm volt találkozni a rég nem látott kollégákkal, remek színészekkel, színésznőkkel, akiknek a munkásságát nagyon nagyra tartom. Külön öröm volt Hámori Ildikóval, Tordai Terivel, Mikó Pistával és Kertész Péterrel találkozni.