Koncz Gábor még nagyon szeretne sokáig élni, mert mint mondja, rengeteg dolga van ebben az életben. A Kossuth-díjas legenda szeretné már megkapni a koronavírus elleni oltást, mert nem tagadja, tart a betegségtől.
Forrás: Nemzeti Sport Archív
Minden szükséges óvintézkedést betart Koncz Gábor. A Kossuth-díjas színművész nagyon várja már, hogy visszatérhessen az Újszínház színpadára, és ismét találkozhasson imádott közönségével. A koronavírus-járvány azonban az ő életét is megváltoztatta: eddigi élete során nem tartott soha, semmitől, de ez a vélekedése mostanra megváltozott.
– A félelem szó hiányzott a szótáramból egészen mostanáig, amikor egy láthatatlan ellenséggel, a koronavírussal állok szemben. Tehetetlennek érzem magam. Egészen mostanáig jól éreztem magam. Veszélyben vagyok, habár a koronavírus az én szervezetemet szerencsére nem támadta meg. Nem lehetek azonban teljesen biztos abban, hogy ez nem is fog bekövetkezni – mondta el a Metropolnak Koncz Gábor, aki várja már, hogy megkapja a koronavírus elleni vakcinát.
– Regisztráltam az oltásra, és bízom benne, hogy hamarosan sorra kerülök, mert sok dolgom van még ebben az életben. Szeretnék színpadon játszani, átélni a művészet örömét, és minél több időt tölteni a feleségemmel, a lányaimmal és az unokáimmal. Szeretek élni, nagyon szeretek. Még akkor is, ha hiszek a reinkarnációban. Csak az a baj, hogy mire az ember megtalálja az életre a megoldást, már nincs ideje megélni. Soha semmi aranyat nem gyűjtöttem, nekem a zab volt az arany, amit az imádott lovaimnak adtam.
A színművész a Metropolnak elmondta, roppant büszke arra, hogy úgy tudott évtizedek óta sikeres színész maradni, hogy soha egyetlen botrány sem övezte a szakmai életét. És meg is van a véleménye a mai, liberálisabb színjátszásról is: úgy véli az efféle szellemiségnek van helye a palettán, de semmiképpen nem a középpontban.
Nacionalista vagyok, és csak itthon vagyok otthon. A főiskolán nem nevelnek olyat, aki adja es aki kapja a pofont. Abból van rengeteg, aki lesi a verekedést! Bátrakat nemhogy nem ültetnek, de még gyomként sem teremnek.
Hiányoznak a legendák, az őseink , a Rákócziak, a Széchenyiek, a Dobók, a Dózsák. Helyettük gagyi szappanoperák vannak. Ahogy hiányoznak a legendák, úgy nem ültetnek kendert sem, pedig az jó ingnek és kötélnek is!
A színésznek megvan a véleménye a teljesítmény nélküli ismert emberekről, és büszke arra, hogy ő soha nem haknizott a magánéletével a médiában, mégis elismert színészként tartják számon.
– Nem vagyok egy nyomulós valaki, azt is utálom ha valaki más nyomul. Szégyellem magam hogy vannak bizonyos színésznők, akik reklámot csinálnak azzal, hogy várandósan fotóztatják magukat, vagy az apás szülés intim részleteiről számolnak be a nyilvánosságnak. Némelyik férfikollégám pedig húsz évvel ezelőtti történeteket idéznek fel, csak hogy foglalkozzanak velük. Jó lenne a nőket Lady Macbethként, a férfiakat pedig III. Richárdként látni a színpadon; akkor is, ha az kényszerszereposztás – vélekedik Koncz Gábor.
