Fél évtizede már, hogy Tóth Vera gondolt egyet és gyomorszűkítő műtétre vállalkozott. Az énekesnő a drasztikus fogyástól várta a lelki harmóniát, ám végül másnak köszönhetően talált rá a békéjére.
Forrás: zoz
Tóth Vera öt évvel ezelőtt intett búcsút a pluszkilóinak, amely egykor a lelkére is mázsás súlyként nehezedett. Az énekesnő a gyomorszűkítő műtéttől, drasztikus fogyástól várta a változást, de két évébe tellett amire rájött: egy dolog lefogyni, és egy dolog harmóniában lenni önmagával.
– Azt hittem, hogy a fogyásom majd mindent megold, ám hosszú időbe tellett mire ráeszméltem, hogy a plusz kilóktól megszabadulni sokkal könnyebb, mint a lelki nehézségektől. Az igazi próbatétel ugyanis csak azután jött, hogy lefogytam
– kezdte a Borsnak Tóth Vera, aki eleinte nem értette, hogy a látványos átalakulása után miért nem érzi jól magát a bőrében.
– Meg voltam győződve arról, hogy vékonyabban könnyebb lesz az életem. Hogy majd nem lesznek frusztrációim, nem kell takargatnom és szégyellnem a testalkatomat, önbizalomhiánytól szenvednem. Az első két évben képtelen voltam megbarátozni a külsőmmel, pontosabban a lelkem nem tudott megbirkózni a hatalmas változással. Legbelül még mindig kövérnek éreztem magam, hiába láttam a saját szememmel, hogy nap mint nap pozitív irányba változik a testem – magyarázta Vera, aki a külseje után a lelkével is elkezdett komolyan foglalkozni, amely meghozta a pozitív változást számára.
Ma is vannak démonjaim. Én is sokat küzdöttem, sokszor voltam a padlón. Nem értettem, hogy miért nem vagyok elégedett, amikor végre-valahára lefogytam, sikeres vagyok a munkámban, ráadásul a szerelem is rám talált. Aztán jött a koronavírus járvány…
Elkezdtem komolyabban foglalkozni önmagammal, a lelkemmel és szakemberhez fordult. Szerintem nem szégyen, sőt igenis dicséretes, ha valaki felismeri, hogy segítségre van szüksége. A lelki fájdalom nem olyan, mint egy fogfájás, ami előbb utóbb megmutatja magát. A lélek egy rendkívül összetett rendszer, amin életünk végéig dolgoznunk kell. Önmagunkért. Azért, hogy békében éljünk saját magunkkal és a világgal. Én most is éppen ezen dolgozom…