Dombóvári István rendkívül tehetséges gyermek volt, ám egy rossz időszak miatt mindent elölről kellett kezdenie.
Forrás: Bors-archív
A népszerű humorista a Mondd el Tatár Csillának Extrában mesélt gyerekkoráról, amikor mindenki nagyon tehetségesnek, okosnak tartotta, ám mindezt a serdülőkora egy pillanat alatt megváltoztatta.
– Volt egy rossz tinédzserkorszakom. Én majdnem kvázi csodagyerekként kezdtem. Így hívtak, így csúfoltak annak idején. Négyévesen már tudtam írni, olvasni, az óvodában én olvastam fel a mesét a gyerekeknek, gyakran kijavítottam az óvónőt, hogy azt nem úgy kell kiejteni.
Első osztályban gyakorlatilag fel voltam mentve, azt mondta a tanárnő, hogy nekem mit tanítson, és hazaküldött. Aztán szépen ez a kezdeti nagy lelkesedés, ez a felfejlődő szakasz lehanyatlott, amikor bejöttek olyan tantárgyak, amikhez nem volt elég az ösztön, kellett hozzá ész és odafigyelés. Matek, fizika, kémia, azok már nem mentek. A full csúcsból egészen lepottyantam a legaljára. Majdnem megbuktam nyolcadikban ahhoz képest, hogy négyévesen tudtam írni és olvasni – mesélte a humorista. – Észrevettem, hogy nem mennek a dolgok, és ez engem rettenetesen feldühített. Akkor ingott meg a hitem saját magamban, elkezdtem magamat hevesen utálni, és a suliból már nem azt választottam, amit szerettem volna, hanem ami jutott – mesélte Dombi, aki a műsorban elmondta, szerinte a korai siker volt ennek az oka. Kirúgták az iskolából, sokkal később, munka mellett esti tagozaton érettségizett le, és még sok évre rá, levelezőn diplomázott, majd elindult a pályája.
