Nem enyhül Körtvélyessy Zsolt fájdalma. A színész, akit sorozatos tragédiák sújtottak, két hét múlva, másodmagával vesz végső búcsút az öccsétől. A lányából és a kisunokájából próbál erőt meríteni, míg sógornőjének ő a legfőbb támasza.
Forrás: Bors archíve
Koronavírus következtében, húsvétkor veszítette el öccsét Körtvélyessy Zsolt. A színművész úgy érzi, csak a temetés után enyhülhet fájdalma.
Sajnos a sógornőm is elkapta a koronavírust, így a temetést csak a felépülése után tudta elintézni. Most már megvan az időpont, május 10-én veszünk végső búcsút az öcsémtől Csabától itt, a fővárosban, ahol élt
– mondta a Borsnak a gyászoló színész.
– Mindössze hárman fogjuk körülállni a sírt, a sógornőm, a lányuk és jómagam. Felvidéki származású vagyok, a rokonok egy része ott él, sokan sajnos már nincsenek közöttünk, nem sokan maradtunk. Új-Zélandon, Ausztráliában is vannak családtagjaim, szétszéledtünk a nagyvilágban. Az öcsém felesége is úgy szeretne elköszönni Csabától, ahogy én édes Juditkámtól. Rövid időn belül ez már a sokadik temetés, mert a napokban Kecskeméten, a 46 éves karmester kollégámtól vettünk végső búcsút.
A veszteségeit még nem tudta feldolgozni, de a megtört művész szerencsére nincs egyedül a gyászában.
A lányom, Kinga és az unokám, Lili a legfőbb támaszom, gyakorlatilag ők tartanak életben. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy ilyen klassz gyermekem van. Rengeteget törődik velem, és minden találkozás után egy kis időre feltöltődöm.
Naponta beszélek velük és a sógornőmmel is, aki borzalmasan összetört. Próbálom tartani a lelket benne, hiszen csakúgy, mint én is a feleségemmel, több mint negyven éven át éltek együtt a testvéremmel. Nekem is fáj az öcsém elvesztése, hiszen rendkívül közel állt hozzám – mesélte lapunknak.
Körtvélyessy Zsolt decemberben temette el szintén koronavírusban elhunyt feleségét, ideje nagy részét otthon tölti, ahol a közös emlékek veszik körül.
– Nehéz elterelni a gondolataimat az elmúlt hónapok veszteségeiről. Itt minden rá emlékeztet, együtt rendeztük be az otthonunkat, mindketten nagyon szerettük. Rendezgetem a lakásban az emlékeimet, nemcsak tárgyakat, hanem gondolatokat is. A hamvai is itt vannak velem. Erős ember vagyok, ezt is túlélem, talán a temetés után tudom kellőképpen kezelni a fájdalmat. Azt mondják, az idő elteltével jobb lesz. Megpróbálok minden rosszat elengedi az életemből. Már az sem érdekel, hogy betörtek hozzám. Gyűjtöttem a régiségeket, értékes tárgyakat vittek el, de hiszem, hogy valamivel a Jóisten megbünteti őket. Azóta riasztóberendezést szereltettem fel, sokkal nyugodtabb vagyok. Ha el kell mennem hazulról, mindig bekapcsolom, és ha bármilyen gond lenne, öt perc alatt kiérkezik a biztonsági szolgálat – mesélte Zsolt, majd hozzátette, hogyan készül a színház újranyitására.
– A kertet kicsit elhanyagoltam, tervezem, hogy azt is rendbe hozom. Nagyon szeretek kint a hintafotelben ücsörögni, és az új szenvedélyemnek a pipázásnak hódolni. A napokban két-három verset tanultam meg, készülők az előadóestemre, amit nagy magyar versekből állítottam össze. Talán a színházak is hamarosan kinyitnak, várom, hogy újra találkozzak a barátokkal, a kollégákkal, mert az ott töltött idő jótékony hatással lesz rám.
