Bár Straub Dezső operaénekesnek készült, az, hogy végül színész lett belőle, Bodrogi Gyulának is köszönhető. Sosem a színészségre vágyott, hanem csak arra, hogy szeressék az emberek.
Forrás: TV2
A Jászai Mari-díjas színész az Ébredj velünk extrában Joshi Bharatnak mesélt a pályájáról. Kiderült, milyen út vezetett a népszerűségig.
Eredetileg operaénekesnek készültem, de rájöttem, hogy a lányok a táncdalénekeseket jobban szeretik.
Tizenéves korban ez az embernek fontos szempont, akkor kezdtem el táncdalt tanulgatni, elég gyorsan, 1972-ben kaptam ORI engedélyt – mesélte mosolyogva Straub Dezső.
– Indult egy operett musical osztály, ahova jelentkeztem. De nem vágytam a színészségre, csak arra, hogy szeressenek az emberek, ezért gondoltam úgy, hogy ki kellene próbálni. Nagy szerencsém volt, mert az én stílusommal a főiskolán el is zavarhattak volna. A harmadik rostán éreztem, hogy nekem ez nem fog összejönni, főleg, ha táncolnom kell. A későbbi osztályfőnököm, Kazán tanár úrtól hallottam, amikor mondta a többieknek: Gyertek be, most jön az a hülye. Akkor tudtam, hogy fölvettek, mert ők ezt értékelték – emlékezett vissza Straub Dezső, aki apjaként tekint Bodrogi Gyulára, sőt nagy szerepe volt annak, hogy a művész pályát választotta.
– Azért lettem színész, mert láttam annak idején Gyulának az elképesztő darabjait, ahol bemutatta, hogyan kell játszani ezt a műfajt. Én azt szerettem volna csinálni, amit ő művelt ebben az országban. Amikor elvégeztem a főiskolát, hívtak sok helyre, csak a József Attila Színházba nem, ahol volt a Bodrogi Gyula. Én jelentkeztem, és felvettek.
A beszélgetésben szóba került, hogy húsz éve nyugdíjas, de úgy fogalmazott, nem is ismeri ennek a pontos jelentését, mert ő továbbra is aktívan éli a mindennapjait.
