Agárdi Szilvinek egyre nehezebben teltek a hétköznapok, látása elvesztése miatt különösen megviselte a pandémia. Szerencsére párja, Krisztián és családja mindenben segítenek neki.
Agárdi Szilvinek az utóbbi időben egyre nehezebbek voltak a hétköznapok, hiszen látását teljesen elvesztette, most pedig mindent újra kell tanulnia. Még a színpadi jelenlétet is. Szerencsére párja, Krisztián mindenben segíti őt.
Szerencsére sok koncertünk van, de nagyon félek mi lesz velem a színpadon. Nem tudom, hogy a közönség felé nézek-e, hogy meddig mehetek el, kik vannak körülöttem. Szerencsére nem vagyok egy táncolós típus, ezért le nem fogok esni, de a biztonság kedvéért a fellépés előtt mindig bejárjuk a színpadot, hogy ne történjen semmi baki. Ez pedig megnyugtat engem
– mesélte lapunknak Szilvi, aki bár külön költözött Krisztiántól, és hazament a szüleihez, de elmondása szerint nem töltenek együtt kevesebb időt a párjával, mint eddig.
Nagyon jól megvagyunk, örülök, hogy elköltöztünk és nem őrjöng már mellettünk a szomszéd. Komolyan féltem tőle. Együtt járunk még edzeni is, Krisztián pedig minden koncertemre igyekszik eljönni és sokat vagyunk együtt. A legtöbbször ő jön át hozzám, hiszen én nehezebben közlekedek a városban, de van, hogy csak összefutunk valahol
– mondta Szilvi. A párnak most viszont az a legnagyobb kérdése, hogy melyik labdarúgó csapathoz fogják leigazolni Krisztiánt.
Mindketten azt nézzük, hogy a másiknak legyen jó. De ha 400 kilométerre is megy, azt is megoldjuk, hiszen most azt kell néznünk, ami az ő karrierjének a legjobb
– nyilatkozta a szerelmes énekesnő, aki mindennél jobban örül, hogy végre eldobhattuk a maszkokat, hiszen számára különösen nehéz volt az élet úgy, hogy még egy érzékszervét elvesztette a szükséges rossz érdekében.
Nagyon megkönnyebbültem, hogy nem kell hordani, hiszen szerintem mindenkit megviselt a maszkviselés, de engem ugye különösen. Nem csak a hétköznapokat nehezítette meg, de mentálisan is sokkal könnyebb nélküle
– mondta Szilvi, akinek szerencsére minden hétvégére jut egy koncert, most, hogy visszatérhettünk a rendes kerékvágásba.