Öt éve hunyt el a legenda – Somló özvegye, Gyöngyvér: Tamás itt van velünk a lányunk okos szemében és mosolyában

A legtöbbünk számára borzalmas, ha végleg el kell búcsúznunk valakitől, aki fontos volt az életünkben, vagy értelmet adott annak. Somló Tamás halálát követően Keszthelyi Gyöngyvérnek is meg kellett küzdenie azzal az érzéssel, hogy gyermeke apján kívül a lelke egy darabját is elveszítette. Bár az elején úgy tűnt, képtelen feldolgozni ekkora fájdalmat, de ha nem teszi meg, beleroskadt volna. Lánya miatt sem tehette meg, hogy összeroppanjon a gyász súlya alatt.

– Nekem rettenetesen nehéz volt Tamás halála után. Magányosan, egyedül másztam ki ebből az egészből. Tudtam, hogy ekkora fájdalommal nem tudok nap mint nap szembenézni és cipelni, mert nagyon megvisel, ezért a vele kapcsolatos szép emlékeimet becsomagoltam, betettem egy dobozba, majd felraktam a szívem kis vitrinjébe a polcra. Neki mindig lesz ott helye – mondta a Borsnak Keszthelyi Gyöngyvér Somló Tamás halálának 5. évfordulója kapcsán.

– Ő annyira meghatározó része volt a családunknak, hogy nem vagyunk, nem maradtunk nélküle. Itt van velünk a mindennapokban, a családi összejöveteleken, a lányom okos szemében és mosolyában.

Megviselte az érdeklődés

Az özvegy számára megnehezítette a gyász feldolgozását a zenész halálát körülvevő hatalmas érdeklődés.

– Tamás elvesztése mindenhol visszaköszönt, olykor a legváratlanabb helyzetekben is. Annyi ember szerette őt... És amikor azt hittem, hogy emiatt sokkal lassabban leszek túl a gyászon, rájöttem, hogy ennek a sok embernek a szeretete manifesztálódik és összeadódik, ami erőt adott. Döbbenetes, hogy már 5 éve nincs velünk, de a hiánya ennyi idő után is ugyanolyan fájdalmas. Nagyon sok mindennel kapcsolatban szeretném kikérni a véleményét. Végtelenül szomorú, fájdalmas a távozása, de hálával és alázattal gondolok arra az időre, ami kettőnknek megadatott. Őt nem lehet és nem is fogjuk elfelejteni. Nagyon életigenlő és vidám ember volt. Megérdemli, hogy a vidám történetei, a szeretetteljes mivoltja alapján emlékezzünk rá. Amikor jöttek a részvétnyilvánítások, mindenkitől azt kértem, írja le a vele kapcsolatos emlékeit, történeteit. Azt, hogy miként ismerkedtek össze, mert így érdemes rá gondolni, nem pedig keseregve.

Anya és lánya beszélget az elvesztéséről

Anya és lánya között nem tabutéma Somló Tamás halála.

– Lili mindössze 16 éves volt, amikor örökre el kellett köszönnie tőle. Úgy érzem, benne is a helyére került ez az egész, pedig neki még nagyon kellett volna, hogy mellette legyen az apukája. Szoktunk beszélgetni Tomiról, vagy, ha olyanja van, önállóan hozza fel a témát. Sosem lesz könnyű nélküle, de valahogy túl kellett élni.Somló már nem láthatta, ahogy az őt állandóan az ujja köré csavaró lánya fiatal nővé cseperedik, de Gyöngyvér tudja, miként festene most a hozzá fűződő kapcsolata.

– Biztos elájulna Lilitől, elfogult lenne a lányával, és úton-útfélen dicsekedne vele. Okkal, hiszen engem is elbűvöl az elképesztő tehetsége. Egész egyszerűen nem vagyok hajlandó egyedül osztozni ezen a végtelen nagy büszkeségen, mert csak rogyadozik a lábam alatta. De nem is kell, Lilit együtt hoztuk létre. A különleges személyisége már egész kiskorában megmutatkozott. Persze minden gyerek egyedi, de a mi gyerekünkről nagyon hamar kiderült, hogy nem egy hétköznapi kislány. Tomi mindig azt mondta, hogy Lili kétemberes. Nagyon kellenek neki a szülei, mert rengeteg energiát igényel és emészt fel a vele való törődés, a vele töltött hétköznapok.

Verseken és mondókákon nőtt föl, 12 éves koráig nem múlt el úgy este, hogy ne olvastunk volna neki mesét. Lili örökölte az édesapja tehetségét, mégsem a zenei a pályát választotta.

– Tomi tisztában volt azzal, hogy az összes gyermeke rendelkezik zenei affinitással, ezért mindegyiket taníttatta zongorázni. Beszéltünk erről, de ő sem akarta, hogy a lánya zenész legyen, hiszen a saját bőrén tapasztalta meg, milyen nehéz kenyérkereset. Lili mehetett volna a Zeneakadémiára, adódott rá esélye és lehetősége, hogy az apja nyomdokaiba lépjen, de ő másként döntött. Most Londonban tanul, művészetekkel foglalkozik, később kurátor szeretne lenni. Borzasztó szerény, szerintem el sem hiszi, hogy ő nem egy hétköznapi gyerek. Amihez nyúl, abból valami jó dolog sül el. Csak rajta múlik, mihez kezd az életével.