Nehéz elhinni Várkonyi Andrásról, hogy 72 éves. Rendkívül aktív életet él, és egyelőre nem szeretne nyugdíjba vonulni. A tétlenségtől ugyanis haszontalannak érzi magát.
Forrás: Bors-archív
Várkonyi András bánja ugyan, hogy a Barátok közt befejeződött, de nem marad feladatok nélkül.
– Az élet megy tovább, egyszer mindennek vége szakad. Ötvennégy éve vagyok színész, a sorozat volt a leghosszabb munkahelyem. Eddig is sokat dolgoztam, majd jön helyette más. Színházban, utazótársulatban játszom, szinkronizálok és tanítok egy médiaiskolában. Egy új sorozatba csak akkor kezdenék, ha az adott szerep nagyon megtalálna. Nem vállalok el akármit. Dupla identitásom van, miután 23 évig alakítottam Vili bácsit. Az emberek hajlamosak a színészt az általa játszott karakterrel azonosítani, bár az utóbbi években azért többször megkaptam, hogy tudjuk ám, hogy Várkonyi Andrásnak hívják. Akadnak persze olyanok is, akik Józsi vagy Béla bácsinak neveznek, mert csak az rémlik nekik, hogy valahonnan ismernek – meséli.
Úgy érzi, a tétlenség nem neki való, 72 évesen is bőven vannak feladatai.
Vacak a nyugdíjam, de anyagilag egyensúlyban vagyunk, mert dolgozom.
Megpróbálok annyi munkát vállalni, hogy ne menjen az egészségem rovására. Az édesapám tavaly ment el 94 évesen, a fő problémája az volt, hogy miért nem dolgozhat. Úgy látszik, ezt örököltem tőle. De nem vagyok rá büszke, mert ha nem csöng a telefon, azt kérdezem: miért nem csöng? Talán megsértettem a rendezőt? Pedig semmi ilyesmi nincs, egyszerűen csak így jött ki a lépés. A karantén idején tanítottam online, egy kicsit forgattam is. Forgatás előtt minden alkalommal meg kellett csinálni a PCR-tesztet , már úgy néz ki az orrom belülről, mint egy tűpárna. Ha újra választhatnék magamnak hivatást, az írás mellett döntenék, bár az legalább ilyen nehéz ügy. Jelent már meg regényem, játszották a darabjaimat, sőt írtam epizódokat a sorozatba is.
Árad belőle a harmónia, pedig az elmúlt pár évben rengeteg tragédia érte. A lányát, az öccsét és édesapját is elveszítette.
– A túlélést szolgálja, hogy próbálok nem állandóan a gyászra gondolni, mert abba bele lehet őrülni. Igyekszem végezni a dolgom, a szeretteimmel foglalkozni és velük jól bánni. A lányom halála a kezelhetetlen dolgok listájára került. Mindent megtettünk, amit lehetett, még DNS-alapú leszármazási vizsgálatra is jelentkeztünk, aminek segítségével a betegeknek személyre szabott gyógyszereket készítenek. Ebből a szempontból tiszta a lelkiismeretem. Tehetetlenek voltunk, ez a seb már örökre bennünk marad. A feleségem nagy támaszom, de a fiam is vigyáz rám. Szeretetben élünk. Az unokám, Balázs kilencéves, próbálunk vele minél több időt eltölteni. Tudja, hogy a nagypapája ismert ember, szerintem büszkélkedik velem az iskolában. Hála istennek nem mondott olyat, hogy szeretne színész lenni. Mert ez egy nagyon nehéz, embert próbáló és kegyetlen szakma, ami kiforgatja a lelket…
A feleségével együtt elkapta a koronavírust, ám szerencsére gyorsan felépült belőle.
– Kicsit többet köhögök a nyolc évvel ezelőtti nyitott szívműtétem, meg a Covid miatt. Volt két-három lázas napom, a nejem viszont jobban megszenvedte az egészet. Óvatosak vagyunk a járvány miatt, ezért csak egy hétre megyünk el nyaralni a Művész Üdülőbe, ha addig nem köszönt be a járvány negyedik hulláma.
